Eltelt ismét két hónap úgy, hogy nem írtam ide egyetlen betűt sem. Hogy miért? Mert nem voltam fotózni. Hogy miért? Mert lusta vagyok, mert hajnalban hideg van, mert megint tönkretették a lessátramat, mert elmentek a parti madarak, mert csak... Azonban az a tény, hogy nincsenek heteken át bejegyzések, még nem jelentik azt, hogy nem járom a vidéket. Véleményem szerint a természetfotózás nem csak a képekről szól. Van, hogy az ember néha csak körbejárja a határt, nyakába távcsövet akaszt és kóborol egy jóízűt. Eközben meg-meglát valami érdekeset, szokatlant, majd másnap újra bakancsot húzva próbálja megfejteni a rejtélyt. Ismerkedik a természettel, megfigyel, tapasztalatokat gyűjt. Számomra ezáltal válik teljessé a természetfotós lét.
Szóval... az elmúlt hetekben rókákat hajkurásztam, de sok sikerem nem volt. Majd a darvakat kerestem, de csak a húzásukat látom, a krúgatásukat hallom. Sebaj... Az élmény megvolt. Ma azonban egy új őzes placcra tettem ki a sátrat. Igazából nem is az őzek, hanem a sárguló levelek nyújtotta háttér motivált a hajnali kelésben.
Szóval... az elmúlt hetekben rókákat hajkurásztam, de sok sikerem nem volt. Majd a darvakat kerestem, de csak a húzásukat látom, a krúgatásukat hallom. Sebaj... Az élmény megvolt. Ma azonban egy új őzes placcra tettem ki a sátrat. Igazából nem is az őzek, hanem a sárguló levelek nyújtotta háttér motivált a hajnali kelésben.
Sajnos mind a fenséges napkelte, mind az őzek tömege elmaradt. Sűrű fellegek alatt egy bak és egy suta váltott ki a sátor előtt, így a körülmények nem sok esélyt adtak a fényképezésre. ISO400 érzékenység és f5.6-os rekesz mellett is csak 1/15-1/100-as záridőre futotta. Később a darvak is megmutatták magukat, a fejem felett húztak a táplálkozóterületre... de hogy hova is konkrétan, arról fogalmam sincs. Az unalmas órákat egy bogács virágján dermedten pózoló méh memóriakártyára rögzítésével ütöttem el.
Nem volt túlságosan aktív a reggel, mégsem vagyok csalódott... Ha pici élményekkel is, de ismét gazdagodtam.
