Még szombaton bukkantam egy igen kiterjedt üregrendszerre a Papfenyvesben. Már akkor gyanús volt, hogy róka lehet és a jelek - rovarok, nyomok, csontok - is arra mutattak, hogy aktív. Tegnap este a szakadó esőben még egyszer kimentem leellenőrizni a helyet, illetve betájolni a lessátor leendő pozícióját... megbántam, mert okosabb nem lettem, cserébe viszont tökig áztam.
Ma hajnalban munka előtt aztán kiültem a lesre. Napkelte előtt fél órával ki is ugrott a várból a kis rozsdás. Tett 5 métert, kiült egy dombocskára és pár percen át szemlélte a környéket. Kissé furcsállotta az Olympus zár kattogását, de igazából nem zavarta jelenlétem. Egyszer csak eltűnt az aljnövényzetben, mindössze 4-5 képet sikerült exponálni, melyek egytől-egyig zajosak, életlenek, bemozdultak... fény nélkül biza nem megy a fotózás.
Fél 5-től, fél 8-ig vártam visszatérésére, vagy a társai felbukkanására. Feleslegesen... a kisrókáknak nem volt hangulatuk a szitáló esőhöz és a viharos szélhez. Talán holnap nagyobb szerencsém lesz...
Ui.: A tudományos szakemberek elmondása szerint ez egy 'süldő' róka. Úgy néz ki, idén is lemaradtam a kisrókák játszadozásáról... Talán jövőre...
Folyt.köv.: a SZIVATÁS
Délután visszatértem a tett színhelyére, ha másért nem, hát azért, hogy a lessátort hazavigyem. Három órát ültem a vártán, de nem bukkant fel rozsdás. Viszont egy tövisszúró gébics - a Magyar Madártani Egyesület idén az év madarának választotta - kellemes perceket szerzett. 4-5 alkalommal is visszaszállt a rókavár bejáratánál emelkedő kóróra.
De az igazi pofára esés ezután következett. 8 óra előtt elkezdtem összepakolni. Először a fotósfelszerelést raktam el, majd a lessátort próbáltam belegyúrni a tatyójába. Jó 5 percet bénáztam, mire sikerült megfelelő módon összehajtani, majd felnéztem... a vörös ott ült a kotorék bejárata előtt. Lassan nyúlok a fényképezőgépért... erre elillant! Mocsok...
Ma hajnalban munka előtt aztán kiültem a lesre. Napkelte előtt fél órával ki is ugrott a várból a kis rozsdás. Tett 5 métert, kiült egy dombocskára és pár percen át szemlélte a környéket. Kissé furcsállotta az Olympus zár kattogását, de igazából nem zavarta jelenlétem. Egyszer csak eltűnt az aljnövényzetben, mindössze 4-5 képet sikerült exponálni, melyek egytől-egyig zajosak, életlenek, bemozdultak... fény nélkül biza nem megy a fotózás.
Fél 5-től, fél 8-ig vártam visszatérésére, vagy a társai felbukkanására. Feleslegesen... a kisrókáknak nem volt hangulatuk a szitáló esőhöz és a viharos szélhez. Talán holnap nagyobb szerencsém lesz...
Ui.: A tudományos szakemberek elmondása szerint ez egy 'süldő' róka. Úgy néz ki, idén is lemaradtam a kisrókák játszadozásáról... Talán jövőre...
Folyt.köv.: a SZIVATÁS
Délután visszatértem a tett színhelyére, ha másért nem, hát azért, hogy a lessátort hazavigyem. Három órát ültem a vártán, de nem bukkant fel rozsdás. Viszont egy tövisszúró gébics - a Magyar Madártani Egyesület idén az év madarának választotta - kellemes perceket szerzett. 4-5 alkalommal is visszaszállt a rókavár bejáratánál emelkedő kóróra.
De az igazi pofára esés ezután következett. 8 óra előtt elkezdtem összepakolni. Először a fotósfelszerelést raktam el, majd a lessátort próbáltam belegyúrni a tatyójába. Jó 5 percet bénáztam, mire sikerült megfelelő módon összehajtani, majd felnéztem... a vörös ott ült a kotorék bejárata előtt. Lassan nyúlok a fényképezőgépért... erre elillant! Mocsok...
3 megjegyzés:
Ez nagyon izgalmasan hangzik. Hogy alszol mostanában? :)
Jellemzoen a lessatorban :-) Olyan dog faradt vagyok, hogy jellemzoen a munkaido vegere szedem ossze magam az 5. KV utan...
Olvas el holnap is ezt a bejegyzest, mert frissitem... este megint kimentem.
Itt vagyok, szép a tövisszúró.
Kezdem irigyelni ezt a kijárogatós "vadászós" életmódot. Én itt max lagzi lajcsira és sztárvendégeire vadászhatnék. :)
Megjegyzés küldése