2006.07.08. - Izzó napkelte

Egészen kiválóan indult a ma hajnali madárles. A lessátrat már előző délután kivittem az előző bejegyzésben bemutatott területre, ahol találkoztam annak tulajdonosával, így legalizálva ottlétemet. Jó reményekkel indultam neki az útnak, hisz korábban igen sok nagykócsag és szürkegém gyülekezett csapatosan a korai órákban a tavon.



A napkelte kissé lassan jött meg... a hajnal első napsugarai mintha késtek volna. Ahogy a gémek is. De nem keseredtem el, hisz a napkorong nyönyörűen festette meg a tó vizét, melyen misztikusan gomolygott a köd, bár nem értek a tájfotózáshoz és a felszerelésem sem erre való elsősorban, de csak kattintottam egy párat.



A gázlómadarak azonban továbbra sem mutatkoztak. Érkeztek helyettük gólyatöcsök. Hatalmas sivítással legalább harmincan szálltak vízre. Nos a teleobjektiv nem elsősorban panorámakép készítésére alkalmas de gyors egymásutánjában 3 expozícióból egy egész korrekt kis szélesvásznú fotót sikerült kiviteleznem.

Aztán csak megjöttek a gémek is.


Pontosabban négy szürkegém folyamatosan egy nádfolt takarásában volt, így korábban nem vettem őket észre. Jó egy órát voltak lőtávolon kívül, de szép lassan közelítettek a lessátor irányába. És ahogy ez ilyenkor lenni jött egy traktor... hiába a dolgos magyar gazda reggel szeret dolgozni. Ismét nem sikerült gémportrét csinálnom.


Ennél sokkal nagyobb baj az, hogy öreg, de hűséges robogóm a szokásos évi lerohadását produkálta a hazaúton. Egy ideig toltam, majd KS komám hazahozott, amit ezúton is köszönök neki! Az bizonyos, hogy egy ideig nem jutok a városhatárnál messzebb...

4 megjegyzés:

csgzs írta...

A többi sem rossz, de a panoráma óriási! Nekem nagyon-nagyon tetszik. Nyilván ha kicsit több fény lenne a madarakon, blablabla, de tényleg! Ilyet még plíz!!

csgzs írta...

Na, rájöttem, miért tetszik. Azért, mert itt nem pusztán állatot látunk így, vagy úgy, szépen. Itt valami olyan szépséget látok (én), amilyen a keleti festészetben jelenik meg (amit persze nem ismerek, csak néhány sztereotip képet). Ott a madarak nekem valami finomságot jelenítenek meg - de közvetetten. Azt hiszem ez az, amit a magamfajta az állatképekben keres: a naturális ábrázolás mellett (helyett?) olyan helyzeteket, amit emberi érzéseket, helyzeteket tükröz. És talán éppen azért sikeresen, mert nem embereken keresztül.
Szóval ezért szeretnék több ilyen képet látni majd! Drukkolok a robogónak!

Unknown írta...

Igen? ez a kulonbseg koztunk. Sztem a kezdo termszetfotosok (en) sportot uznek abbol, hogy minel kozelebbrol, technokrata modon minel hitelesebben, minel szebb rajzolattal es szinekkel abrazoljanak egy-egy fajt. Aztan evek mulva talan tullepunk rajta? elobb a kulonleges pillanatok kerulnek eloterbe, majd talan az esztetikailag kulonleges latvanyok, amik idovel a naturalista abrazolast a muveszi, akar az elvont latasmoddal otvozve jelennek meg. Hisz idovel mar minden fajt lefotozunk? de ahhoz sok ido kell.

Koszi a drukkolast!

csgzs írta...

Szerintem a két dolog nem zárja ki egymást, és jobb ezen az útok közeledni, mert különben gyanús, hogy nem megy. Drukk ON.