2010.04.02. - Húsvéti nyúl, őzek és az óriáskígyó

Kissé megfáradva aktualitásához képest két napos késéssel írom ezt a bejegyzést. Az elmúlt három hajnalon a szokásos Papfenyves nyiladékhoz mentem ki őzlesre és mindhárom nap tartogatott meglepetéseket. Ezt az élménydömpinget ezúttal kevesebb szöveggel és sokkal több képpel próbálom rögzíteni, így köszönve meg az elmúlt hetek nagyszámú látogatottságát és kommentjét a kedves látogatóknak.

Pénteken hajnalban borús égboltra ébredtem (4:44), de ha már az ablakig elvonszoltam magam, akkor gondoltam, kár lenne visszafeküdni, így nekiindultam. Miután az elmúlt években kissé hanyagoltam az őzek hajnali mozgásának figyelését, így az elmúlt hetek fotózásai során tisztázódott a különböző irányból érkező csapatok vonulásának iránya. Ezúttal ez a két biztosnak ismert hely között félúton próbáltam ki a szerencsémet.

A területre érve igen nagy setétség fogadott, sem a holdvilág, sem a pirkadat nem adott fényt így a feketeségben botorkálva kerestem meg az előző nap kiszemelt helyet. A napkorong horizont fölé emelkedése ebből a pozícióból egy fasor mögött történik, így az erős színeket némi teleobjektíves absztrakt fotóval próbáltam dokumentálni. Azon kevés pillanatok egyike volt ezen a reggelen, mikor színek is kerültek a képekre, hisz később folyamatosan felhők takarták a napot.

Az első őzek - egy bak és négy vagy öt suta - tőlem jobbra a már korábban pár képen látható, ezeréves fix leshely mellett jöttek fel a nyiladékból. A hozzám legközelebb álló suta azonban felfigyelt a fényképezőgép folyamatos tükörfelcsapódásának hangjára, így párszáz méterrel fentebb folytatták a legelészést, majd szép lassan egy kört leírva szelték át a mezőt.

Fények nem voltak, az alanyok messze is voltak, így jobb híján egy négy képből álló panorámát fotóztam, gondolván ez lesz a reggel esetleg egyetlen érdekes képe.

Ám ekkor pár percre a felhőpaplan közt ismét bevilágított a nap... nem is lehetett volna szebb. vékony páraréteg, ellenfény, komótosan ballagó őzek...

A mennyei fény amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul tűnt is el, ismét fátyolos szürkeséget borítva a tájra. Ismét a panoráma ötletét vettem elő az addigra már tizenfősre bővülő csapat megörökítésére. Esztétikailag nem túl lenyűgöző, de talán érdekes lehet. Miután a bal oldalamon tőlem kétszáz méterre beváltottak az erdőbe, a jobbomon két nyúl bukkant fel. Erősen bíztam benne, hogy ismét láthatok - az előző bejegyzésben is taglalt - bunyót tőlük, de csak békésen legelték a zöldet.

Pár percnyi nyúlfigyelést követően megreggeliztem, majd egészen véletlenül balra nézve megláttam, hogy mögülem az erdőből egy suta váltott ki egészen közel és erősen figyeli a sátrat.

Akármilyen lassan is próbáltam az ebjektívet átfordítani a másik oldalra a mozgást megneszelve azonnal őrült vágtába kezdett. Én meg nyomtam az exponálógombot rendületlenül. Természetesen a követő autófókusz nem volt aktív és a nem létező fények sem kedveztek a mélységben távolodó őz fotózásának, de a megugrás pillanata kellően éles lett... a többi meg ekkora méretben is tudja ábrázolni a mozgást.

Az izgalmakat kiheverve pár perc témamentes időszak akkumulátor cserével telt, de hamarosan újabb őzek jöttek fel jobbra a nyiladékból (egyszer talán be kellene sátraznom oda is). A nap fénypontja ekkor kezdődött.

Pár percnyi nyugalmat követően egyre az alanyok folyamatosan az autóm felé kezdtek figyelni, majd megugorva távoztak arra, amerről jöttek. Elnézve a rét sarkába csúf kék teherautót láttam meg. Már kezdtem felidegesíteni magam, hogy valami illegális szemétlerakásnak leszek szemtanúja, de 'szerencsére' csak egy nagy kupac trágyát szállított. A sofőr kiszállt... leborította rakományát... tört egy szál nádat... megnézte azt... majd eldobta... majd elővette a rettenetes boát és könnyített hólyagja nyomásán (divatos kifejezéssel élve: villantott)... Miután elzavarta az őzeimet, így büntetésből ország-világ előtt publikálom a folyamatot. Természetesen személye nem felismerhető.

Azt hittem számomra ezzel az eseménnyel véget is ért az eredményes fotózás. Azonban a jobbomon ismét feltűnt egy füles. Nem sokáig maradt egy helyben, valamitől megriadva erős vágtába kezdett...

Mit mondjak? Mindig csak ennyi esemény történjen egy-egy hajnal során...