2010.04.03. - Gödörből őzet arany fényben

Őzezünk továbbra is... Az előző bejegyzés történéseihez képest a szombat hajnal eseményei nem voltak túl izgalmasak, de azt hiszem ezúttal számomra újszerű képi világot sikerült fotóznom. Ez egyfelől erős ellenfény alkalmazását, másfelől alacsonyabb perspektívát jelent. A korábbi őzfotókat nézegetve feltűnt, hogy a horizont rendre az őzek testén/fején fut keresztül, ami esztétikai szempontból talán nem túl dekoratív.












Így hát péntek este visszamentem a helyszínre és előkészítettem a terepet a széklesből történő fotózáshoz. A régi, kelet felé néző leshely mellé szerettem volna felállítani a sátrat, alanyként a mögötte elterülő nyiladékból felvonuló őzeket választva a fotózáshoz. Fogtam az ásót és egy jó negyven centis gödröt lapátoltam ki, a gyepet téglaként kiemelve, hogy azt később a gödör aljára újra visszahelyezhessem. A képen jól látszik, hogy mennyivel kerültem közelebb a földfelszínhez, és mennyivel kisebb ez a lessátor, mint a korábbi raselhálóból épített - szintén egyszemélyes - les.














Szombat hajnalban nagy elvárásokkal indultam neki a fotózásnak. A réten tiszta égbolt, milliónyi világító csillag és fagypont körüli dermesztő hideg várt. A sátrat gyorsan rögzítettem a gödörben, majd a hidegtől dideregve próbáltam aludni pár percet.








A hideg éjszaka utáni napkelte elképesztően erős fénnyel és színekkel ajándékozott meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, terveimet megerősítve a nyiladékból szép lassan előbukkant egy bak és két suta. A suták kissé bizalmatlanok voltak, többször meg-megálltak és figyelték a sátrat... vagy inkább fülelték a gép csattogó hangját. Ilyenkor nem szabad sorozatokat lőni, csak egy-egy kép erejéig lenyomni az exponálógombot.



















A bak viszont nagy bátorsággal indult meg a balra elterülő Papfenyves felé, egyenesen besétálva a szemből kelő nap lapos sugarai által varázsolt vörös fénybe. Az ellenfényben gyönyörűen látszódott orrának gőzölgése, a pókhálók finom vonalai. A gödör is megtette jótékony hatását, a horizont alacsonyabbra került, az előtér homálya finoman körbeölelte a fő témát. Nem vagyok benne biztos, hogy nem mélyítem még egy kicsit a lesgödröt.















Igazán izgalmas és számomra szépnek gondolt fotók készíthetők így, de az élmény rövid ideig tart. A napkorong emelkedésével az ellenfény dolgozott tovább, de a színek már nem voltak olyan lenyűgözőek, így a rét első elnéptelenedése után nem vártam meg újabb csapatok érkezését, hanem hazaindultam.