2010.07.31. - Kívántam egy zöld küllőt...

Vártam már a hétvégét, hogy újra próbára tehessem szerencsém a madáritatón. Sajnos a szombat hajnal esővel érkezett, így a kilátásaim nem voltak túl jók, vissza is feküdtem aludni még pár órát. Aztán nyolc óra körül megembereltem magam és nekiindultam az erdőnek, de előtte még útba ejtettem az élelmiszerboltot. Ott találkoztam Tasi urammal, aki szintén természetfotózik. Beszélgettük, hogy ki mit csinál mostanság. Mesélte, hogy volt párszor Máté Bence madáritatóján és fotózott fekete harkályt és zöld küllőt... én meg sopánkodtam neki, hogy ölni tudnék egy zöld küllős képért.

Nem hittem, hogy két óra múlva ott lesz a kép a memóriakártyán. A lesbe beülve sokáig nem történt semmi. Sőt a zöld harkályt leszámítva egyáltalán nem történt semmi. De semmi... Ezt a konstans (másnap, vasárnap reggel is így jártam) inaktivitást egyelőre betudom a hajnali esőzéseknek és viszonylag erős szélnek, de nagyon remélem, hogy a meleg visszatérésével a madarak is előkerülnek.

Nagy unalmamban internetezgettem, mikor hallottam egy fakopáncs féle szárnysurrogást és érkezést az itató mellett álló fenyőn. Majd kiestem a sátorból, mire sikerült beazonosítanom a tizenméter magasban óvatosan szemlélődő vendégemet. Szép lassan ereszkedett lefelé a fenyő törzsén, aztán lehuppant az itatóra majd rögtön vissza is röppent a fára. Ezt a manővert még kétszer megismételte, de egyre hosszabb időt töltött a 'földön', így hagyta magát kicsit fotózni. A harmadik forduló végén azonban hangos riasztással távozott... mint utólag észrevettem egy macska vonult át a tisztáson.