2011.04.30. - Már megint mókus

... szépen alliterál a cím, nem? Mókus... nem tudok betelni vele, velük. Többen is járnak az itatóra, sőt ma egy időben ketten is vendégeim voltak. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A napkelte a Tóaljon ért, de csak távcsővel felszerelkezve. Láttam három gólyatöcs párt, érkező nagykócsagokat, kisliléket és a távolban egy vadkacsára lecsapó ragadozót.

Fél órányi távcsövezés után a madáritatóhoz mentem. Túl sok reményt nem fűztem a fotózásra, hisz a reggelek nem túl izgalmasak, előző este esett az eső, az ég borult volt é s a szél is fújdogált. A kevést fényt egy távvezérelt vakuval próbáltam kompenzálni, a témát pedig dióval csalogatni.

Ez a csemege mostanság visszatérő motívum a képeimen, de én nem bánom... ha nincs dió nem jön a mókus. Első nekifutásra tíz csonthéjast tettem ki, de ez rövid időn belül kevésnek bizonyult, újra kellett töltenem. Két ázott bundájú móka rabolta le röpke negyed óra alatt az ingyen kaját. Ami különös volt, hogy párban érkeztek és mozogtak, nem külön-külön mint eddig. 

Sajnos kezdetben a nagytele volt felszerelve, így kesze-kusza, szűk kompozíciók születtek, de a dió utántöltést követő pár perces szünetet kihasználva telezoomra álltam át. A vaku fénye talán nem tolakodó a képeken, ad egy kis további térbeliséget a mosott hátterű képeknek.