2011.06.10. - A hálátlan mókus fogságában

A cím teljes mértékben igaz. Tessenek felkészülni a röhögésre... nem sértődök meg.

Történt, hogy a pénteki esős nap végén az erősen borult délután kimentem a madáritatóhoz. Tudtam, hogy semmi értelme nem lesz, de gondoltam legalább alszok egy kicsit a kunyhóban. Így is lett... a madarak tulajdonképpen nem igényelték a vizet, de az előző bejegyzésben agyon ajnározott mókus egy kis mókára vágyott.

Hordta a diót, rágcsált ezt-azt, ivott néha, majd egyszer csak a leskunyhó ablakán keresztül farkasszemet nézett velem. Mivel ő csak a tükörképét látta, megriadva saját képmásától, a les oldalfalán végigfutva felugrott a mögöttem lévő fára. Ebben a pillanatban egy koppanó hang ütöttem meg a fülemet és tudtam, hogy baj van.

A mókus nagy rohanásában az ajtó egy sorompó szerű 'zárszerkezetét' aktiválta. A leskunyhó foglya lettem. Mindig féltem attól, hogy egyszer valaki rám zárja ily módon az ajtót, de nem hittem, hogy ez a hálátlan dög. Belülről sajnos nem lehet hatástalanítani ezt a külső reteszt, és mióta az üveg is be van építve a lesbe már az ablakon sem lehet távozni. Végül a bicskám segítségével csavaroztam ki az üveget a lesből,  majd másztam ki az ablakon. Kiszabadulásom eufórikus élménye csak akkor sérült kicsit, mikor láttam, hogy a mókus tíz méterre tőlem végignézte a kínlódásomat.