2011.06.11. - Se fény, se madár

A fotós hétvége ezúttal már péntek hajnalban elkezdődött a balástyai tónál. Mivel múlt héten a récék és szárcsák nem voltak hajlandóak kijönni a homokpadra, úgy döntöttem, hogy én megyek hozzájuk a vízbe. Mivel a tó eredetileg egy - az autópálya építést szolgáló - homokbánya volt, így a meder meglehetősen kaotikus és hepehupás. A legmélyebb pontja jelenleg másfél méteres lehet, de a partnál pár helyen viszonylag lassan mélyül, így a lessátornak a vízben kerestem helyet.



Szerettem volna a lehető legmélyebb pozícióból, minél inkább a vízfelszín közeléből fotózni. A sátrat két nappal korábban úgy helyeztem ki, hogy ülve a mellcsizma még védelmet nyújtson az elázás ellen. Ezzel nem is volt probléma...Viszont az időjárás keresztülhúzta számításaimat. Indulás előtt, hajnal háromkor láttam én, hogy felhős az ég, de reggel hatkor ettől még ragyoghatott volna nap.


Nem ragyogott... sőt... meggyőződésem, hogy ezen a hajnalon elmaradt a napkelte. De nem csak a fény, hanem a madarak is elmaradoztak. Nem csak a lessátor előtt, de az egész általam belátott tórészen alig mozogtak a szárnyasok. Nem csoda... az autó hőmérője 12 fokot mutatott, sőt időközben a a szél is feltámadt majd az eső is rákezdett. Csuda élmény volt, hasig a vízben ülve...



A címmel ellentétben, azért nem volt ennyire katasztrofális a helyzet. Bár a záridő ritkán emelkedett század  másodperc feletti tartományba, azt a pár madarat, mely megtisztelt jelenlétével képekkel is dokumentáltam. A jobb oldalamon a fövenyen a fészkelő gólyatöcs pár mutatta meg magát párszor, majd csilingelő hanggal egy piroslábú cankó is feltűnt néha. 


A múlt héten fotózott kis lile is a homokpadon vadászgatott, de a barátrécék nem bukkantak fel. Megjelent azonban egy ázott mezei nyúl. Kétszer vonult végig a homokpadon, nem kis riadalmat és rikácsolást okozva ezzel a fészküket őrző gólyatöcsöknél. Távozása után hosszú csend következett, majd balról felbukkant végre egy vízen úszó szárcsapár... Nem nagy különlegesség, de csak ez a két madár dugta ki a fejét a nádasból.


Most, hogy leírtam a történéseket már belátom, hogy nem is kellene panaszkodnom. Volt téma is, és fény is annyi, hogy pár - ha esztétikailag nem is, de  - technikailag korrekt kép készüljön. Mondom ezt annak függvényében, hogy ma (szombat) ismét szerencsét próbáltam. Szakadó eső. Záridő napkelte után másfél órával: 1/25 másodperc. Felhasználható képek száma: 0 azaz nulla. Így nyert értelmet a cím.

2 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

azért a kitartásod elismerésre méltó
:). Hétvégén, napkelte után 1,5 órával az emberiség jelentős része a másik oldalára fordul.

Unknown írta...

Hidd el én sem annyira élvezem a korán kelést... évek óta nem aludtam ki magam tisztességesen. De hát ez egy ilyen sport... én választottam. A partyfotósoknak sem jobb :-) Üdv Sir!