Az elmúlt év tavasza igen sok izgalmas pillanatot hozott a Balástya község határában álló, általam egyes számú homokbánya tóra keresztelt víznél. Legutóbb két hete jártam arra amikor is örömmel láttam, hogy a nagy szárazság ellenére a meder majd teljes felületét víz borítja és néhány számomra oly kedves parti madár is mozgott a sekélyebb részeken.
A hétvégére jósolt 'kánikula' híre kellően motivált, hogy péntek este egy fix lest alakítsak ki a területen. Olcsó bevásárló-központos dómsátor, takarófólia, raschel-háló került elő a kocsi csomagtartójából és fél órán belül állt is a déli tájolású hasalós les. Hogy meddig marad ott, nem tudom, lehet mostanra (vasárnap este) a viharos szél már el is vitte.
Másnap kora hajnalban meglepően könnyen keltem, de a helyszínre érve ébredtem fel igazán. Az autóból kiszállva ordenáré üvöltözést és egy ismerős dübörgő 'zenét' hallottam a távolból. Biz' isten... tizenegy hónappal ezelőtt pontosan ugyanez a 'muzsika' fogadott a tóparton.
Visszafojtott gyomorideggel caplattam be a sátorhoz és foglaltam el azt. Jó fél órán keresztül élveztem még a tóparti muzsikát, mely az alkonypír megjelenésekor egy tuninglada beteges hangjával kísérve eltávolodott. Miért van az, hogy ha mostanában a természet csendjére, nyugalmára vágyom, mindig nem oda illő dolgokkal találkozom? Hagyjuk is...
Mielőtt a nap a horizont fölé kúszott volna, finom párapaplan borult a víz fölé. Viszonylag hosszú záridővel sikerült pár hűvös, kékes-ködös képet készítenem a sátor felé egyre inkább közeledő gólyatöcsökről.
Ahogy a napkorong lapos fényei kezdték megfesteni a tájat, régen hallott bugyborékoló hangra kaptam fel a fejem. Gulipánok! Két madárpár táplálkozott tőlem jobbra majd időről-időre jól megkergették egymást. Mint utóbb, a kocsihoz visszafelé menet kiderült az egyik homokpadon már készül a fészek, így vélhetően revír vita volt a háttérben.
Végül az egyik pár maradt csak kényelmes fotózási távolságon belül. Bő negyed órán keresztül tollászkodtak a párával lágyított meleg fényekben. A másik pár jóval távolabb érdekes viselkedési formákat mutatott. A tojó felvette a párzás előtti jellegzetes, nyakát a víz felett tartó pózát, egyfajta felhatalmazást adva a hímnek a nászra. Az viszont nem élt a lehetőséggel, csak a tollazatának rendezgetésével volt elfoglalva. A tojó pár perc után ráunt a próbálkozásra...
Később a gulipánok távolabb vonultak, helyüket két pár gólyatöcs vette át a les előtt. Túl sok izgalmas dolgot nem tettek. Táplálkoztak, tollászkodtak, időnként eltűntek, majd visszatértek. Az igazat megvallva nincs tökéletes helyen a sátor... homokpad sincs előtte, és a víz is kicsit mélyebb az ideálisnál, de egyelőre ez tűnik a legideálisabb pozíciónak. Remélem hamarosan újra próbálkozhatom...
4 megjegyzés:
gyönyörűek a képek mint mindig. Amúgy meg miért nem szórsz szét pár kiló szeget az úton? :)
Úúú, ha tudnád mennyi válogatott gonoszság fogalmazódott már meg bennem, de valahogy nagyon ellenemre van a konfliktus. Kár, hogy ez az érzés egyoldalú... Köszi Sir a kommentet!
Szépek a fotók Péter!
Én is így jártam a múlt héten a hím nem reagált a felkínált lehetőségre!
Mielőtt a nap feljött volna és nulla fény volt , előttem 4 méterre viszont nászoltak! Alig voltam pipa!:)
lesifotós:
Bezony... ezek a gulik hajlamosak napkelte előtt megülni a nászt. Nem is tudom volt-e már lehetőségek kellemes meleg fényekben gulipán nászt látnom. Az eddigi egyetlen képem is napkelte előtti: http://mullerpeter.blogspot.com/2009/05/20090510-nasz-minden-mennyisegben.html
Megjegyzés küldése