2007.05.20-27. - Egy hét vendégség a gólyatöcsöknél

Kivagyok... Az elmúlt héten 5 alkalommal jártam Balástya határában, a tavaly 'kócsagos homokbányának' aposztrofált víznél. Hogy miért mentem olyan messzire, amikor tőlem 2 km-re a Tóalj gólyatöcsökben és gulipánokban bővelkedik? Mint egy korábbi bejegyzésben is olvasható, a Tóaljon jelenleg fészken ülnek a madarak és túl közel kell' menni hozzájuk a kis vízfelület miatt. Ezzel ellentétben a homokbányánál, a parttól 60-80 méterre van a fészkelő sziget, így zavarás nélkül fotózható a madárvilág.

Fixen telepített sátorból fotóztam... Vettem egy kétszemélyesnek csúfolt iglut az egyik multibevásárlócentrumban 2.000 Ft-ért, melyre egy zöld műanyag takaróponyva került. Ez jó ötletnek tűnt, hisz a vízállóság megoldva - minden éjjel esett - , de az első alkalommal, mikor délután ültem be a lesbe, rájöttem, hogy mégsem az. Közel 50 fok a sátorban, a páratartalom meg bizonyosan 110%-os volt... gatyára vetkőzve is nehezen viseltem, de csak kibírtam bent három órát.

Következőleg már csak hajnalban vonultam a területre... nehéz mostanság felkelnem, hisz a napkelte 5 órakor van, ami azt jelenti, hogy 4 előtt bent kell ülni a lesben. Ehhez 3-kor kell kelnem, ami 4-5 óra alvást jelent. Az első hajnalon, így is majdnem elkéstem, hisz akkora köd volt, hogy a korábban 15-20 perces motoros út közel 40 percig tartott, mely során sikerült majdnem elütnöm két nyulat. Aznap a napkelte is elmaradt, illetve erős lágyító szűrőn keresztül valósult meg.

Nehéz összegondolnom, hogy mik is történtek. Igazából a gólyatöcsök nem nagyon akcióztak, csak a távolban a fészkelőszigeten csaptak össze a gulipánokkal. Egy-egy példány időről-időre közelebb jött - a les jól működött - nyújtózkodott, tollászkodott, kotorászott a sárban, esetleg a fel-felbukkanó kisliléket zavargászta el. Igazi akciófotó nem készült, de van pár kellemes pillanatkép. Az igazat megvallva sem a szemem teljesítménye, sem a manuális fókusz nem segít a z akciófotók készítésében...

Jut eszembe... kislilék. Talán a harmadik napon egy távolabbi homokpadról egy tojó át-átjött az előttem lévő fövenyre. Követte egy apajelölt is... Rém mókás a hím udvarlása! Előbb a faroktollait tárja szét illegeti magát a tojónak, majd kidüllesztett mellkasa, magasra emelt lábakkal már-már hanyatt esve masírozik a tojó felé. A tojó persze kitért előle, de az ötödik napon - még ha takarásban is - egy másik egyeddel összejött a nász.

Összességében jó móka volt a hét. Kb. 25 órát ültem a sátorban, készítettem 1000 képet, melyből körülbelül 200-at tartottam meg, majd további válogatás után kb 10-et gondolok komolyabb kidolgozásra alkalmasnak. Persze fáj minden izületem a sok töröküléstől, és fogytam vagy 30 liter folyadékot, mégis azt kell mondjam, hogy megérte. Ha nem is a képek miatt, de az élmény miatt, melyeket ha nem is tudtam lefotózni, de jól elraktároztam a fejemben... Egyre inkább azt érzem, hogy gép nélkül is érdemes lenne csinálni!

Ufff... beszéltem!