2009.05.23. - Gulipán röppentyűk

A pénteki terepszemle során sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az aktuális sátor előtti vízfelület is lassan a levegő páratartalmává szublimál. A soktízméterre található költőszigetekig száraz lábbal be lehet már menni, és a maradék vízfelületet is sűrű moszat borítja. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy mindössze egyetlen gólyatöcs párt láttam... remélem a gulipánok nem hagyták magukra a fészket, már ha még nem rabolta ki őket valami. llyesztő volt a korábban hangos tó ilyenfajta némasága, üressége.

Ennek 'örömére' a korábbi bejegyzésben említett II. számú bányatóhoz mentem hajnalban. Évek óta terveztem, hogy kipróbálom egyszer azt a vizet is, de mindezidáig valahogy ez nem valósult meg. De most, hogy rendszeresen 15 pár gulipánt számoltam egyértelmű volt, hogy ki kell hazsnálni a lehetőséget.

Egy 'kidobós' lest vittem, mely persze idegenként hatott a madarakra, így a közvetlen környezetemet elkerülték. Ennek ellenére volt pár izgalmas pillanat. A gulipánok egy csoportban mozogtak a vízen, a hajnal első perceiben fel-felröppenve egy kört tettek a tó körül. Fény nélkül az eredmény csak absztrahált természetfotónak nevezhető, de nekem tetszenek. Készült is jó pár...

Később egy kislile pár kergetőzött a fövenyen, majd a sátortól jó 15 méterre megkezdték a fészek mélyedésének kialakítását. Úg ynéz ki a liléknél az erőviszonyok nincsenek még rendezve revír ügyben, mert volt, hogy három példány csapott össze előttem.

A legizgalmasabb pillanat az volt, mikor a tavon tartózkodó szürkegémet egy bíbic támadta. Az okát nem is sejtem, de érdekes volt, ahogy bolondos zuhanóröptével stresszelte a szürkét, mely idővel megunva odébb állt. Sajnos a jelenet a sátorral egy síkban zajlott, az objektívet 90 fokkal elfordítva kellett fotóznom, így a sátor sarka belelógott a képbe csökkentve a rajzosságot, kontrasztot.

Sebaj... legalább dokumentáltam.