Lassan véget ér a tavasz és a vízimadarak legaktívabb időszakáról ismét lemaradok. Két bejáratott vizes élőhelyemen idén nem panaszkodhatok a víz mennyiségére, viszont az alanyok nem jelentkeznek. A kisteleki Tóalj tulajdonképpen kihalt... pár szárcsán kívül nincs állandó lakosa. A balástyai Kapitányságban található homokbánya tavak vizét sem háborgatják a szárnyasok (egy hattyúpárt leszámítva). A környékben mindenütt áll a víz, tocsogók és tavak jöttek létre, így a korábbi években tapasztalt madárkoncentráció sokkal nagyobb területen oszlik el.
Azonban a múlt héten ez utóbbi helytől nem messze egy réten, legelőn láttam pár nagy kócsagot. Pénteken ismét arra járva látszott, hogy még mindig ígéretes a terület, így szombat hajnalban kiültem a mobillesbe.
A legelőt keresztben egy villanypásztor osztja ketté. Arra gondolván, hogy a drótok ne lógjanak bele a képbe és tiszta nézőpontom legyen jobbra és balra is, a az utolsó karó mellé helyeztem a lest. Nem gondoltam, hogy a villanypásztor közvetlen környezete lesz a legaktívabb terület.
Napkeltével meg is érkeztek a várt nagy kócsagok. Először hárman, majd szép lassan nyolcra emelkedett a számuk. Jöttek mentek, viszonylag távol maradtak a sátortól. A fotózás után körbejárva a területet realizáltam, hogy a legelő túlsó felén van egy mélyebb terület, ahol 40-60 cm mély víz áll és ott szeretnek 'halászni'. Legközelebb ott verem fel a sátrat.
x 
De nem csak kócsagok tiszteltek meg. A távolban három egerészölyv ült a területhatárt jelző akáckarókon, egy cigánycsuk tért vissza többször is a villanypásztorra és legnagyobb meglepetésemre egy fiatal őzbak lépett ki mellőlem a bokorból, tőlem mindössze öt-hat méterre. Ijedtemben csak pár kusza kompozíciót ikerült alkotnom, de bocsátassék meg nekem... akinek volt már ilyen élménye, az tudja, hogy ez milyen adrenalinlökettel jár.
1 megjegyzés:
Hát ezt jól megportréztad :)
grat
Megjegyzés küldése