2010.09.05. - Fürdenek!

Hetek óta nem volt lehetőségem a madárfürdetőn fotózni.Heti 150 liter vizet hordok ki a párolgást pótolandó, de a barátságtalan időjárás nem sok esélyt adott munkám 'gyümölcsének' learatására. Azonban ez a hétvége igazán kiválóan indult, majd kis csalódással ért véget, de összességében megérte kiülni a lesbe.



Szóval az elmúlt három nap délutánjait a madáritatónál töltöttem. Bizony a délutánokat... miután konzultáltam a hozzáértőkkel, tájékoztattak, hogy reggel felesleges kimenni, errefelé a madarak kizárólag délután ötkor fürdenek. A kizárólagosságban kételkedem, de azért a jó tanácsot megfogadva három körül ültem a lesbe és vártam. 


És a dolog működött! Pénteken délután 17 óra 4 perckor megjelent egy barátposzáta pár. Ők nem fürödtek, csak ittak, de meghozták a légykapók kedvét  is. Jöttek szürke- és kormos légykapók is. Parádéztak, fürödtek, veszekedtek... sajnos időközben az ég beszürkült, így akciófotóra esélyem sem volt, de öröm volt látni a tumultust a víz körül.


Pár perc szünetet követően egy széncinege jött a vízhez tükörképét megcsodálni benne, majd a számomra ismeretlen fitiszfüzike röppent a víz feletti beszállóágra. Ez a kedves kis izgága sárga madár nem jellemző a mi vidékünkön, így felbukkanása a madárvonulás kezdetét jelenti. 


Miután ők távoztak a szürke légykapók újra és újra visszatértek a vízhez, de leginkább egymással voltak elfoglalva, mikor megjelent egy rég várt vendég a vörösbegy személyében. A lesépítés során gyakran láttam a szomszédos bozótból figyelni ezt a számomra kedves madárkát, így egyfajta ismeretlen ismerősként köszöntöttem. Óvatosan közelített a vízhez, többször körbe-körbenézett, de miután megnyugodott, hihetetlen fröcsköléssel hűtötte magát közel öt percen keresztül. 


Távozásával a masszív borulás is megérkezett így elindultam haza. Másnap újra próbálkoztam, de a pénteki roham elmaradt. Volt poszáta, meg légykapó, meg pici fürdés, de az elvárásaimat nem igazán elégítette ki. Viszont ma (vasárnap) egyáltalán nem voltak látogatók... három órát ültem a lesben, de semmi. Oka? Éjjel esett, délután fújt a szél. Talán...

2 megjegyzés:

Unknown írta...

A füzikés fotó az csúcs!!! :)

Névtelen írta...

Szia Péter,

Azt kell mondjam, nagyságrendekkel javultak a képeid a les és az itató miatt. Egyszerűen gyönyörűek.

Csak így tovább. Szeretem olvasni a blogod és a képeid nézegetni.

Laci