2010.11.20. - Ködbe veszve

Változékony időt ígért az időjós, ami nem zárta ki a fotózás lehetőségét. Hajnalban sűrű ködben indultam a madáretetőhöz, bízván abban, hogy a felkelő nap melege feloszlatja a párát. Nem így történt. Tulajdonképpen egész nap sűrű, nyálkás tejszerű köd borította a tájat. 


Ennek ellenére kellemes volt a reggel. Viszonylag nagy forgalom volt az etetőn. Jöttek szajkók - volt, hogy egy időben négyen - a szokott énekesek és a nagy zabás mókusok is. Ezek a kis éhenkórászok már-már pofátlanul szemtelenek. Rohangálnak a les tetején, kaparásszák az ajtót, és egyikük - szó szerint - kis mancsát a napellenzőre helyezve belenézett az objektívbe. Hihetetlen élmény volt, kár, hogy kívülről nem tudtam megörökíteni.


A vörös rágcsálók most már nem csak az énekeseknek kihelyezett napraforgót, hanem a külön tálcán álló, kukoricát és makkot kínáló 'szajkóetetőt' is dézsmálják, egy pillanatra sem megrettenve a szajkók vercsogásától.


Délután visszamentem a lesbe és kitakarítottam azt. Már múlt héten észrevettem, hogy az egyik sarokban fel van túrva a föld. Ma már a lesben tárolt napraforgós zsák is ki volt rágva, így bizonyítékot nyert, hogy egy egér az albérlőm. A zsákot magasabbra helyezve, a földet ledöngölve újra rend van a kunyhóban... holnap újra próbálkozom a fotózással.

1 megjegyzés:

Krisztián Nagy írta...

Haláli aranyosak a mókusok!

Gratula!