2012.05.05. - Elképzelt képek

Az idei első tóparti fotózás adott annyi sikerélményt, hogy e hétvégén újra próbálkozzak. Az elmúlt hetekben tapasztalt kissé vacak egészségi állapotom okán ugyan kérdéses volt, hogy lesz-e 'erőm' nekiindulni a hajnalnak, mindenesetre az elhatározásomat az előző napi terepszemle megerősítette.



A péntek esti sátorellenőrzés során semmi különlegeset nem tapasztaltam, hacsak azt nem, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva nagyságrendileg több gulipán és gólyatöcs mozgolódott a les előtti területen. Örömteli megfigyelés... 


A távolról történő távcsövezést követően a szomszédos erdőbe indultam, hogy egy kiszáradt fatörzset keressek. Régi vágyam ugyanis, hogy ne csak vízben és homokpadon, de valamiféle uszadékfa szerű fatörzsön pózoló vízi madarat fotózzak. Hosszú ideig tartott, mire megtaláltam, - ha nem is a tökéletes, de - az egyetlen kiszáradt farönköt, ami ebben a gondozott, rendezett erdőben fellelhető. 


Biz isten reménytelennek tűnt a projekt... végül aztán egy sűrűbb, kissé elhanyagoltabb részen rábukkantam egy a földből félig kifordult száraz fára. Egy könnyed mozdulatomra az elhalt gyökerei elengedték az Anyaföldet, majd ágait levágva a vállamra kapva a törzset visszatértem  a tóhoz.


Mellcsizmát húzva becipeltem a rönköt a megfelelő távolságra, majd felismertem azt az egyértelmű, előre ismert problémát, hogy a kiszáradt fa úszik a vízen, tehát nem fog a helyén maradni.Visszacaplattam a partra, a kocsiból elővettem a fejszét és elmentem karókat vágni. Végezvén visszatértem a rönkömhöz és rögzítettem a mederhez.
 
 
Már régen lenyugodott a nap, amikor elindultam a part fel, de még megnéztem a múlt heti fotózás után észrevett, akkor még csak készülő fészket a legközelebbi homokpadon. Legnagyobb meglepetésemre egy pettyes tojás árválkodott a mélyén. Mivel a gólyatöcsök és gulipánok tojásai küllemre csak méretükben különböznek, így akkor még nem tudtam, hogy ki is kotlik a fészken, bár a múlt héten megfigyelt gulipán balhézások azért adtak némi támpontot. 


Hajnalban könnyen ébredtem és komoly várakozással tekintettem az események elé. Ez nem helyes magatartás... nem szabad a természet felé fotós elvárásokat táplálni, mert az elmaradt képeket csalódásként élheti meg a magamfajta egyszerű fotósember. Szerencsésebb 'majd lesz valami' hangulatban megindulni és örülni minden egyes képnek, amit az adott szituációban ad a természet. Én azonban már láttam magam előtt egy a farönkön tollászkodó madarat és gulipán párzást hajnali fényekben.


No de lássuk a tényeket. Ahogy kékesen derengeni kezdett a horizont, egyre több gólyatöcs kezdett mozgolódni a sátor előtt... és korábban, általam nem fotózott látványos táplálkozást folytattak. Mindenféle számomra be nem azonosítható, viszonylag nagyméretű zöld 'rák-rovar-izéket' kapkodtak ki a vízből, majd időnként elejtve azokat ismét a vízbe csaptak mígnem sikerült letuszkolniuk a zsákmányt a torkukon. 


A napkelte legfinomabb fényeiben csak a töcsök mozogtak előttem... egyes példányok egészen közel merészkedtek hozzám, érezhető volt, hogy az elmúlt héten megszokták a sátor jelenlétét. A gulipánok azonban nem mutatkoztak... még a jó húsz méterre lévő fészek közelében sem tartózkodott a tulajdonos pár.


A görbecsőrűek felbukkanását végül egy a revírhez túl közel merészkedő tollászkodó gólyatöcs hozta el. Némi csetepatét követően a fekete-fehér párocska később folyamatosan a fészek közelében maradt. Igazgatták, újabb és újabb növényi részekkel bélelték a mélyedést, majd felváltva kotlottak a tojásokon.


Időközben sötét tónusú felhők jelentek meg a látóhatáron. Nem bántam, hisz a nap egyre magasabban járt, így annak kemény fényeit az égi paplan ideális módon tompította. A terület két részre szakadt. Jobbra a homokpadon a gulik őrizték a fészket, tollászkodtak, pihentek, míg előttem és balra tőlem a gólyatöcsök rótták fel-alá táplálkozó köreiket. 


Nyolc óra magasságában aztán bíbicek éles, magas hangja ütötte meg a fülemet. Szerencsére egyikük érzett magában elég bátorságot, hogy a fészek közelében fürdőzzön egyet, majd rendezze tollazatát. A terület őrzői nem zavarták el, így egyre több faj is a homokpad köré csoportosult. Kis lile, piroslábú cankó, gólyatöcs... egyre bátrabban mozogtak a gulipán revírben.


Lassultak a történések: tollászkodás, táplálkozás, a feltámadó szél miatt hullámzó víz... kezdtem a hazainduláson gondolkodni, de a hajnalban elképzelt képek még a fejemben jártak. És akkor felgyorsultak az események... Egy nádfolt takarásában piroslábú cankó pár hihetetlen hanghatások közepette áldozott a szerelem oltárán. A megfotózhatatlan élmény után a szemem a kihelyezett farönkömre tévedt, ahol az ellenfényben egy billegető cankó sziluettje rajzolódott ki. Titkon talán egy szürkegémre vártam, de a lényeg, hogy az új környezeti elemet elfogadta a madárvilág.


Részleges elégedettséggel nyugtáztam, hogy az egyik megálmodott kép már a memóriakártyán pihen, amikor is a távolban megláttam a pár perce még a fészken ülő guli-párt. A tojó már a nászt megelőző 'felajánló/elfogadó' pózban tetszelgett, a hím még csak járkált körülötte. Élességet állítottam, lenyomtam a gombot... és lemerült az akkumulátor. A francba! Remegő kézzel elemek ki a gépből, majd vissza... ezen megoldás még pár tucat képre elegendő energiát szokott biztosítani. 


A nász utolsó pár másodpercét végül sikerült megörökíteni. Kezdtem mosolyogni... a másik vágyott jelenet is sikeresen megörökítve. Igaz, nem plasztikus, meleg megvilágításban, hanem kemény ellenfényekben, de a lényeg, hogy három év után ismét gulipán nászt fotóztam.


Mielőtt elégedettségemben elkezdtem volna pakolászni balra elnézve láttam, hogy egy hím gólyatöcs nagyon sürgölődik a tojó mellett. Párzás készülődött. Komponálás, fókuszálás, exponálás... katt... majd az akkumulátor lemerült. Mosoly. Elemek ki-be... a gólyatöcs nász utolsó, számomra legkedvesebb momentumát az összebújást még sikerült megörökítenem.

3 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

elkényeztetsz minket :). Gyönyörűek ezek a képek, és olyan jó hogy írsz is hozzá.

Müller Péter írta...

Jóságos Sir Robin:
Én meg köszönöm, hogy kitartóan visszajelzel itt a blogon... jó tudni, hogy nem csak a képek, de a szedett-vedett mondatok is értő fülekre találnak. Üdv a Bátraknak!

OT írta...

Üdv, Zuiko 14-42 II objektív ügyben kereslek. t pont oravecz kukac gmail pont com címre írj légyszi. Innét valahogy nem sikerült kiderítenem a mailcímedet. :)