Az előző bejegyzés témájául szolgáló hajnali vízimadár fotózás után elégedetten dőlhettem volna hátra, de hazaérve az akkumulátorok a töltőbe kerültek és fejben már készültem az esti Hold fotózásra. Égi kísérőnk ébredése előtt azonban még kiültem kicsit az erdei madáritatóra, kihasználva a nyarat idéző melegben várható madárdömpinget.
Kedvelem a zöld küllőt... óvatos, nyugtalan madár, de ha megmutatja magát akkor csinos ruházata és mókás fizimiskája jól mutat a képeken. Próbáltam hangtalanul összerakni a felszerelést, de minden óvatosságom ellenére megriadt és továbbállt.
A hirtelen jött első vendég után némi csend vette kezdetét. Feltámadt a szél és keletről felhők kezdtek gyülekezni. A szél miatt a madarak nem jöttek, a tervezett holdkelte fotózást a torlódó felhők tettét kétségessé. Mit tegyek? Maradtam a lesben...
Fél óra elteltével aztán egy fakopáncs huppant az itató végébe. A harkályféle nem igazán fürdőző népség. Ezidáig mindössze egyszer, egy kis fakopáncs bemutatóján keresztül figyeltem meg, hogy iváson kívül a tollazat tisztítására, a testük hűtésére is használnák a vizet.
Ez az egyed azonban egyértelműen fürdött. Ügyetlenül állt a medence szélén, tesze-toszán... leírom: bénán közelített a vízhez, de végeredményben fürdőzött. Kicsit az az érzésem volt, hogy a lábát szárazon tartva szeretett volna megmártózni a vízben. Jópofa madár...
Az este folyamán volt még zöldike, erdei pinty, mezei veréb és egy balkáni gerle is, de igazság szerint ez a fürdőző fakopáncs hozott csak némi izgalmat. Miután a fürdőzést befejezte, elröppent, de hamarosan vissza tért még inni pár kortyot, majd végleg távozott. Hét óra körül én is elindultam Holdat fotózni.
Párszáz méterre hagytam el az erdőt, amikor a műút mentén egy tanyabejáróban álló fán megmozdult egy ragadozó madár. Lassítottam, tovagurultam, de nem röppent el. Mivel az összeszerelt fényképezőgép mellettem volt az ülésen, így visszatolattam és adtam egy esélyt a képnek. Egy vörös vércse forgolódott szemmagasságban az ágon. Olyan nyugodtan és barátságosan figyelt mindössze négy-öt méterről, hogy azt hittem sérült madárról van szó. Pár percig fotózhattam, majd egy mellettem elrobogó terepmotor hangjának köszönhetően elröppent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése