Pár napja HZ koma felrakott a netre pár lile alakúról készült dokumentumfotót. Kérdeztem is tőle merre lőtte? Mondja, hogy a Bíbic-tónál... A dolog csak azért érdekes, mert bár a város belterületén lévő tó valóban híres a ritka, szórványos fajok fészkelőhelyeként, de én az elmúlt két évben pár - egészséges - hattyún és néhány récén kívül semmi említésre méltót nem találtam a szikes mélyedésnél.
Nosza neki... Tegnap délután együtt is kimentünk felmérni a terepet, megkeresetük az ideálisnak gondolt álcázáshoz megfelelő partszakaszt. Fotózás nem nagyon volt, mindössze egy hattyúpárt exponáltam kézből, csak úgy futtában.
Ma hajnalban aztán leigáztuk a pocsolyát... nejlonfóliával, lessátorral, álcahálóval, kisszékkel felfegyverkezve indultunk el hajnali öt órakor. Szerény navigációs képességeimnek köszönhetően sikerült a mindösszesen pár futballpályányi területen tökéletesen eltévednünk, így jó 45 percnyi késéssel értük el a tegnap kiszemelt földdarabot. Sajnos ilyenkorra már derengett az ég alja, éledezett a tó madárvilága, amit sikerült is a sátorveréssel felzavarnunk. HZ beült a kidobós lessátramba, én pedig a víztől pár méterre egy fóliára hasaltam és becsomagoltam magam az álcahálóba.
Az első óra eseménytelenül telt, de azt követően egyre közeledtek felénk a szárcsák, gólyatöcsök, gulipánok... sajnos azonban a már ígért eső fél nyolc után menetrendszerűen megérkezett, így a fotózást félbeszakítottuk (meg hát munkába is kellett jönni). Mindenesetre jó móka volt újra felfedezni a Bíbic tavat!
Nosza neki... Tegnap délután együtt is kimentünk felmérni a terepet, megkeresetük az ideálisnak gondolt álcázáshoz megfelelő partszakaszt. Fotózás nem nagyon volt, mindössze egy hattyúpárt exponáltam kézből, csak úgy futtában.
Ma hajnalban aztán leigáztuk a pocsolyát... nejlonfóliával, lessátorral, álcahálóval, kisszékkel felfegyverkezve indultunk el hajnali öt órakor. Szerény navigációs képességeimnek köszönhetően sikerült a mindösszesen pár futballpályányi területen tökéletesen eltévednünk, így jó 45 percnyi késéssel értük el a tegnap kiszemelt földdarabot. Sajnos ilyenkorra már derengett az ég alja, éledezett a tó madárvilága, amit sikerült is a sátorveréssel felzavarnunk. HZ beült a kidobós lessátramba, én pedig a víztől pár méterre egy fóliára hasaltam és becsomagoltam magam az álcahálóba.
Az első óra eseménytelenül telt, de azt követően egyre közeledtek felénk a szárcsák, gólyatöcsök, gulipánok... sajnos azonban a már ígért eső fél nyolc után menetrendszerűen megérkezett, így a fotózást félbeszakítottuk (meg hát munkába is kellett jönni). Mindenesetre jó móka volt újra felfedezni a Bíbic tavat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése