2012.09.xx. - A kút és a karvaly

Három hónapja nem volt bejegyzés a blogban, így most utólagosan próbálom meg összefoglalni a nyár végének, ősz elejének eseményeit. A tóparti fotózások a vizek eltűnésével július végére megszűntek, így az augusztust a madáritató környékén szerettem volna eltölteni. Nem igazán sikerült...

2012.05.02. - Két óra, tizenöt faj

Huhúúú... rég nem látott fajgazdagság volt ma a madáritatón. Legutóbbi - talán tíz napja történt - látogatásom után hazaérve kissé csalódottan töröltem le azt az összesen három képet, mely emlékeim szerint nem is ábrázolt madarat. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt... hová tűntek a szomjazó madarak? Akkor a lengedező szélre fogtam a kudarcot, a mai nap sikerét pedig egyértelműen a napok óta tartó nyarat meghazudtoló kánikula hozta.

2012.03.11. - Tavaszhozó zöld harkály

Menthetetlenül itt a tavasz... ennek örömére a múlt héten megtörtént az madáretető/itató nagytakarítása, a vízszint megemelése, egy nagyon kezdetleges set-up kialakítása és három odú kihelyezése. A szombati napsütés után gondoltam egy bátrat és ma reggel kiültem pár órára a lesbe. 

2011.06.16.,17. - Madárovi a medence partján

A héten két estét töltöttem a madáritatónál. A kánikulának köszönhetően minden idei megfigyelést felülmúlt a forgalom. Ritkán fotózott fajok, rég nem látott vendégek és rendszeres látogatók jártak inni, fürdeni. Most éreztem először igazán, hogy nem csak fotós szempontból van értelme üzemeltetni a hétszáz literes medencét.

2011.06.10. - A hálátlan mókus fogságában

A cím teljes mértékben igaz. Tessenek felkészülni a röhögésre... nem sértődök meg.

Történt, hogy a pénteki esős nap végén az erősen borult délután kimentem a madáritatóhoz. Tudtam, hogy semmi értelme nem lesz, de gondoltam legalább alszok egy kicsit a kunyhóban. Így is lett... a madarak tulajdonképpen nem igényelték a vizet, de az előző bejegyzésben agyon ajnározott mókus egy kis mókára vágyott.

2011.06.05. - Egy kis mókus történelem

Lassan a végére érek a múlt hétvégi képek feldolgozásának, az események rögzítésének. Örömmel tölt el, hogy a blog látogatószáma emelkedik, hogy kapok visszajelzéseket, hogy vannak olvasók, akik rendszeresen követik a környékünk természeti értékeinek, életének ilyenfajta dokumentálását. Köszönöm szépen...

2011.06.01. - Panoráma mókus

Szerda este munka után úgy döntöttem, hogy ha már úgy is viszek vizet az itatóra, akkor fényképezőgéppel együtt beülök egy kicsit a lesbe. Forró nap volt, és a közelgő vihar előtti nyomasztóan fülledt levegő ideálisnak tűnt egy kicsit komolyabb madármozgáshoz, így fix nagytelével felszerelkezve tettem próbára szerencsémet. 

2011.05.27. - A kölyök

Az e hétvégi fotómaraton már péntek este elkezdődött. Első állomás péntek este a madáritató volt. A múlt heti bejegyzésben tett megállapítás, miszerint, ha hétvége, akkor erős szél, továbbra is tartja magát, így a madármozgás megint nem tűnt kecsegtetőnek, de azért tettem egy próbát. 

2011.05.21.,22. - Jelentés a madáritatóról

A hétvége fő projektje egyértelműen a hajnali gólyatöcs fotózás volt, de azért mindkét délután kilátogattam a madáritatóhoz is. Meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok az erdei les forgalmát tekintve. Meg-megjelennek madarak, de igazából nem isznak, nem fürdenek, inkább csak megjelennek, körbenéznek és továbbállnak. A tavalyi és a szezon eleji biztató forgalomhoz képest pláne fura a tendencia. A hely jó, hisz volt mindig is mozgás. A környező fákról mindenféle hangos madárének hallatszik, a fajgazdagságra sem lehet panasz. Viszont az itatóra nem jönnek.

2011.04.30. - Már megint mókus

... szépen alliterál a cím, nem? Mókus... nem tudok betelni vele, velük. Többen is járnak az itatóra, sőt ma egy időben ketten is vendégeim voltak. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A napkelte a Tóaljon ért, de csak távcsővel felszerelkezve. Láttam három gólyatöcs párt, érkező nagykócsagokat, kisliléket és a távolban egy vadkacsára lecsapó ragadozót.

2011.04.22. - A dió vonzásában

Mikor az itatóhoz megyek, mindig van a zsebemben pár szem dió, amit kissé elrejtve kihelyezek, mielőtt beülök a lesbe. Hol van sikere, hol nincs. A fakopáncs általában elhordja, majd egy közeli fán feltörve elfogyasztja, míg a mókus elássa a környéken. Ha nem fogy el, akkor távozásomkor kissé duzzogva összeszedem a maradékot... nem ingyen konyha ez... ha nem kell, hát nem erőltetem... még megunják.

2010.04.10. - Első reggel az itatón

Ma reggel végre csendre ébredtem... szélcsendre. Fogtam magam és kimentem az itatóhoz. Egyfelől a reggel csendje másfelől az itató 'ébredése' motivált egy korai fotózásra. Na a reggel csendjéből jutott is meg nem is. 

2011.04.09. - Széllel-bélelt képek

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló erdő miatt félek, hogy nem fogja magát biztonságban érezni. Ezt az érzést erősíti, hogy a múlt héten egy erdei földet lapátoló fiatal párt kellett a fészek közeléből elküldenem, majd ma ugyanott egy adag építési törmeléket találtam. Ez történik, ha az 'egészségügyi ritkítás' eredményeként jól járhatóvá válik az erdő. 

2011.02.06. - Visszatérés a madáretetőhöz

Szombaton végleg feladtam az egy hónapja tartó sikertelen ölyvfotó próbálkozásomat. Hajnalban még erős reményekkel ültem ki a lesbe, hisz az elmúlt héten nem láttam kutyákat és még előző este is érintetlen volt a speciális csirke far-hát tartó installációm, mely a gödör aljára volt rögzítve. Aztán a napkeltével idegen objektumra lettem figyelmes a gödörtől tíz méterre.

2010.12.18. - Hull a hó

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el.

2010.11.21. - Kelempájsz madár, evet, cibóka, móka

A címben szereplő nevek mind-mind a mókus elnevezései. A rágcsálót eredetileg mókának hívták, majd a szót kicsinyítőképzővel látták el így lett mókus (mint a kutyus). A kelempájsz/körömpájsz madár, evet és a cibóka pedig a népies elnevezése mókusnak. Most már ezt is tudom... 

2010.11.20. - Ködbe veszve

Változékony időt ígért az időjós, ami nem zárta ki a fotózás lehetőségét. Hajnalban sűrű ködben indultam a madáretetőhöz, bízván abban, hogy a felkelő nap melege feloszlatja a párát. Nem így történt. Tulajdonképpen egész nap sűrű, nyálkás tejszerű köd borította a tájat. 

2010.11.14. - Mai mókus

A tegnapi örömteli találkozás a mókussal, mára is fotózást predesztinált. Ilyen kellemes élmény után a lelkes amatőr nem tud a fenekén maradni. Ezúttal egy rövidebb telezoomot is tettem a táskába, hogy ne csak portré, hanem teljes alakos kép is legyen a vörös bundás modellemről.

2010.11.13. - Újabb négylábú az etetőn

Korai kelés után, csillagos ég de nem túl hideg várt a lesben. Az etetőre még előző nap szórtam egy kis makkot és diót, valamit feltöltöttem a kukorica és napraforgó készletet is. Érdekes volt, hogy az egyik sarokban meglepően sok mag fogyott. Igaz, hogy az énekesek arról az oldalról érkeznek a bokrok közül, de az otthagyott nagy mennyiségű napraforgó héj más valamire engedett következtetni.