2006.04.25. - Apad a Tisza

A helyi katasztrófavédelmi kolléga tegnap beültetett párunkat Lada Niva 4x4 típusú terepjárójába és elvitt Baksra a Tiszához. Igazság szerint semmi izgalmasra nem számítottunk, így nem is ért minket meglepetésszerűen, hogy a folyó a medrében van, békésen csordogál, a gátak viszonylag jól tűrik a nyomást.

2006.04.23. - Smók an dö vótör

A mai reggel kísértetien hasonló volt mint a tegnapi. Derült égboltal indultam ezúttal a Bíbic-tóra. Sátorverés után volt még pár percem a hajnali 'kék órában' a félholdat is elcsípni. Ezután leszállt a pára a tó vizére, és nem is oszlott fel egészen hét óráig. Először bosszankodtam, majd rájöttem, hogy a felkelő nap vörös sugarait kihasználva igen hangulatos képeket is lehet csinálni.

 

A gólyatöcsök ebben igen jó partnerek voltak, folyamatosan 20-25 méteren belül kutatták a szikes vízfelszínt.

A köd felszálltával a napsütésé lett a főszerep... idén elősször tapasztaltam meg a lessátor izzasztó szauna hatását. A tó hozzám közelebb eső része elcsendesedett, amiben nagy szerepe volt a szemközti szigetecskén 'uralkodó' gulipánnak. Minden arra járó gólyatöcst és cankót elzavart, ahogy a közelébe értek. Mint később kiderütl, pár méterrel bentebb egy tojó melengette tojásait, őt védelmezte 'apjuk'.

Végezetül álljon itt egy kép 'Zs' kollégának, aki mint mondotta: 'Lehet perverz vagyok, de tetszenek ezek a képek!'... Köszi a kommenteket 'Zs'!

2006.04.22. - Nyakig érő köd

Izgalmasan indult a mai nap. Hajnali négykor kinéztem az ablakon és csodás, szikrázó csillagos égboltot láttam. Konklúzió? Nem megyek a tópartra, mert a kemény fények csak megkeserítenék a madárfotózást. Így hát irány a puszta! A városhatáron túlra érve egyre vastagabb, tejfölszerű ködben, párában próbáltam beazonosítani a dűlőutat célom felé... másodszorra sikerült is. Gyanús volt, hogy mégsem lesz olyan verőfényes ez a mai reggel.

A lessátor felállítása után, jó egy órát vártam a felkelő napra és az őzek megjelenésére. El is jött mindkét esemény közel azonos időben, de a köd nem akart felszállni. Két őzsuta ballagott be az objektív elé, éppen a látótávolságon belülre.

Mindössze pár kép készült, miután egy mögöttem elvágtató bak hatására mindketten jobbra eltávoztak. Egy nem túl hatásos, de annál hangosabb átszerelést követően immáron a bak irányába fordulva ültem a lessátorban és vártam. 10-15 perc elmúltával az előző két alany immáron balról, békésen legelészve baktatott be a képbe. Sajnos kissé távol voltak, és csak bízhattam benne, hogy felém veszik az irányt... nem tették. Leheveredtek és elkezdtek kérődzni. A közel egy órányi unalom alatt háromszor kellett megtakarítanom az objektív frontlencséjét a rácsapódott párától.

Miután angolosan távoztak modelleim, ismét 180 fokot fordultam a lesben, és vártam a jószerencsét. Ha fortuna mértékegysége mezei nyúl, akkor igazán szerencsés ember vagyok. Legalább tíz egyed rohangált keresztül-kasul a pusztában. Egyikőjük bemutatta boksztudását is, egy a sűrű hajnali levegőtől még nehezen röppenő pillangót sorozott meg mellső mancsaival...
 

A nagy kérdés a végére: Holnapra felhősödést mond az időjós... hova menjek fotózni???

2006.04.17. - Húsvéti lovasok a 'Szobornál'

Már napokkal ezelőtt kinéztem magamnak a mai programot. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban - vagy ahogy a helyiek nevezik, a 'Szobornál' - hagyományőrző, húsvéti népszokásokat felelevenítő programokat ajánlottak. Nagyszerű... ha magam nem is veszem ki részem a locsolkodás izgalmaiból, gondoltam megnézem eleink hogyan is művelték e színes eseményt.

 

2006.04.17. - Álmodom a kutya meg ugat

Az elmúlt időben kezdett kissé lelkiismeret furdalásom lenni, hogy kizárólag csak a töcsökkel foglalkozok. Ezt az érzést ellensúlyozandó ezúttal őzlesre indultam... A - korábban a gázlómadarak fotózásához várva várt - fátyolfelhős, de kellően fényes hajnal ezúttal a Papfenyves széles mezején talált rám. Persze hogy ne legyen minden pazar, komoly 'köd' is gomolygott a réten, kellően szétmosva az amúgy élesnek hitt képeket. 

 

 

2006.04.15. - Újra és újra...

Ismét eltelt egy hét, ismét a szikes tavon jártam. Az az igazság, hogy a kilátástalan helyzeteket szeretem jó párszor megtapasztalni, mielőtt rájövök, hogy más megoldást kell találnom...Nem változott semmi... a sátrat csak a kelő nappal szemben lehet lerakni, és biza ez rá is nyomja a bélyegét a fekete-fehér tollruhás gólyatöcsökről készült képekre.

 

2006.04.09. - Mea culpa...

Legutóbbi bejegyzésemkor a fény hiányára panaszkodtam. Már bánom... Hajnalban még örültem is a csillagfényes-felhőmentes égboltnak, de később már átkoztam az 'eget'.  Persze a hiba az én készülékemben van... megfigyeltem, hogy valahogy a lessátor helyét mindig úgy jelölöm ki, hogy pont a kelő nappal szembe fotózzak. Néha nem is oldható meg másképp, és tulajdonképpen az ellenfényes fotóknak van is egy különös hangulata, de ma csak küzdöttem vele. 

2006.04.02. - Fajgazdagság, fényhiány

A pénteki kiruccanás sikerén felbuzdulva, vasárnap hajnalban egyedül is kivonultam a Bíbic-tóra. A mindenféle frontok kavargásának eredményeként sajnos már indulásomkor sem látszottak a csillagok, így csak remélhettem, hogy a napkelte elűzi a felhőket.