2010.12.29. - Évzáró

Ez a bejegyzés az idei év utolsó bejegyzése. Az ötvenedik... maga a szám hatalmas előrelépés az elmúlt évek adatait figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy sokat fotóztam, fotózhattam. Sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy annyi időt szakíthattam hobbimnak, amennyit valóban lehetett. Nem volt lustálkodás, nem volt rossz idő... ha lehetett, beugrottam a bakancsba és mentem.

2010.12.28. - Röppentyűk

Kipihenve a töltött káposzta - vagy ahogy errefelé mondják: szárma - okozta bélproblémákat, tegnap és ma összesen tíz órát ültem a lesben. Két napon keresztül szakadt a hó, közel húsz centis paplannal borítva a tájat. A tegnapi fotózás tulajdonképpen unalmas fénytelenségben telt és igazán semmi maradandót nem alkottam, de mivel mára napsütést és súlyos mínuszokat ígért az időjós, így nagy reményekkel indultam újra az erdőbe.

2010.12.19. - Akcióban

13 fok... fagypont alatt. Ez várt ma reggel. És ragyogó napsütés... Minden adott volt, hogy végre kicsit mozgalmasabb, dinamikusabb képeket készítsek madaraimról. Pokróccal, forró teával felfegyverkezve ültem be a lesbe...

2010.12.18. - Hull a hó

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el.

2010.12.16. - Cinkék és verebek

Az történt, hogy az előző napok szürkesége után ma délelőtt kisütött a nap, így kivettem egy szabadnapot és délben elhagytam a munkahelyet... úgy éreztem ki kell használnom a 'fényt'. Hazaérvén, a felszerelés összepakolása közben jutott eszembe, hogy talán a napsütést meg kellene támogatni egy kis vakufénnyel is. Gyarló módon máris röpképeket és akciófotókat láttam magam előtt. Na nem így lett...

2010.12.12. - Téli kavalkád

Egész éjjel apró pelyhekben esett a hó, reggelre pár centis lepellel borítva a várost és környékét. Az égbolt meglehetősen szürkés volt, de ez nem tántoríthatott el attól, hogy megtapasztaljam, hogyan is működik a madáretető a tegnapi átalakítása után. Még napkelte előtt kiértem az erdőbe, letakarítottam a havat a megmaradt magról, majd feltöltöttem a 'vályúkat'.

2010.12.11. - A látássérült róka

Fagyos hajnal köszöntött ránk, így jó forgalomra számítottam az etetőn. Igazság szerint nagy inspirációm nem volt fotózni, sokkal inkább vártam már a délutánt, hogy a terülj-terülj asztalkámat átalakítsam. Völgyi Sándorral az elmúlt napokban 'átbeszéltük' a korábbi bejegyzésekben említett problémámat, miszerint a kosztosok nem használják a beszállóágakat, hanem közvetlenül a magra röppennek. Arra jutottunk, hogy a dombon a 'magfelület' túl nagy, egyszerre sokan odaférnek, így bátran landolnak a kajára. De erről később...

2010.11.04.,05. - Felemás élmények

Kevés képpel és felemás élményekkel zárult ez a hétvége. Az egész heti esőzést követően a szombat borult, de csapadékmentes, míg a vasárnap az idei tél eddigi leghidegebb reggelét hozta. Már péntek délután tettem-vettem kicsit a madáretető körül. Próbáltam kiokoskodni, hogyan is lehetne az énekeseket a beszállóágakra 'kényszeríteni'. Ugyanis a közeli bokrokról, fákról egyenesen az asztal közepére huppannak, ami ugye nem is túl izgalmas és nem is túl természetes látvány. Jobb ötlet nem lévén, építettem egy 'fűfalat' az etető bal oldalára, ami olyan hatékony volt, hogy a szombati fotózást követően le is bontottam.