2012.06.02. - Derűre ború

Június első szombatjának reggelén ismét vízben ültem a balástyai határban. A koreográfia rutinossá vált. Csütörtök este kimegyek a helyszínre, mellcsizmát húzva körülbelül térdmagasságú vízmélységben elhelyezem a széklest, kipányvázom, majd szombaton hajnali négykor beülök vízbe és bízom a gázlómadarak együttműködésében.

2010.12.18. - Hull a hó

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el.

2010.11.04.,05. - Felemás élmények

Kevés képpel és felemás élményekkel zárult ez a hétvége. Az egész heti esőzést követően a szombat borult, de csapadékmentes, míg a vasárnap az idei tél eddigi leghidegebb reggelét hozta. Már péntek délután tettem-vettem kicsit a madáretető körül. Próbáltam kiokoskodni, hogyan is lehetne az énekeseket a beszállóágakra 'kényszeríteni'. Ugyanis a közeli bokrokról, fákról egyenesen az asztal közepére huppannak, ami ugye nem is túl izgalmas és nem is túl természetes látvány. Jobb ötlet nem lévén, építettem egy 'fűfalat' az etető bal oldalára, ami olyan hatékony volt, hogy a szombati fotózást követően le is bontottam. 

2010.04.10. - Egy kakas, két tyúk

Hétvégére esőt mondtak az időjósok, így péntek délutánra ütemeztem heti fotózásomat. Mily meglepő ezúttal is a Papfenyves mellé mentem, elsősorban őzekre számítva. Azt hittem időben érkeztem (15:30) és még üres lesz a terület, de ahogy haladtam a lesgödör felé sikerült onnan 5 őzet elzavarnom. Ez rossz ómen, ilyenkor általában üres memóriakártyával térek haza.

Sebaj... a hozott gyalogsági ásóval mélyítettem egy kicsit a gödrön, majd beleállítottam a lessátort és vártam a jó szerencsét. Mögöttem ragyogóan sütött a nap, előttem komor sűrű fellegek gyülekeztek... igazán különleges fények voltak. Sokáig nem történt semmi...pontosabban nem sokat láttam. Különleges perspektívát biztosít a földközelből történő fotózás, de a távoli események az aljnövényzet miatt tudtomon kívül történnek.

2009.01.02. - Derűre ború

Minden évben Karácsonykor vagy Újév napján, egyfajta hagyományként a kedvesemmel és Félix kutyával együtt járjuk be a közeli erdőt. Tegnap is jó nagyot sétáltunk. Megnéztük a szórót, ahova pár napja kivittem egy zsák kukoricát, rókalyukakat kerestünk, Félix őzeket hajtott, mi meg jól elfáradtunk. Kellemes volt. A szórón szerencsére fogyogatott a takarmány, és örömmel konstatáltam, hogy az erdészek/vadászok is hoztak utánpótlást. A madáretető beindulása óta csak játszok a gondolattal, hogy a nyiladékba is ki kellene menni őzezni, de a szerencsefaktor miatt inkább a biztosra mentem idáig. Mára azonban úgy terveztem, hogy bepróbálkozok egy hajnali lessel.

Az óra 6:30-ra felhúzva, a felszerelés összepakolva... felkelek és már 9-et mutat a vekker... a lustaság győzött. Délelőtt azért újra kimentem, leellenőriztem a terepet és vélhetően lemaradtam egy jó fotózásról, mert a kukorica igencsak megcsappant. Viszont hosszú idő után újra láttam a kék eget és a napkorongot. Gyors ebéd után ismét a tutira mentem, a hatalmas fényáradatnak örülve a madaras lesre ültem. Bíztam benne, hogy ma összejön a fakopáncs röpkép.

Olympus E-3, ISO 400, f2.8, 1/640 s, +0.7EV

Azonban, ahogy befészkeltem magam a fellegek ismét legyőzték a napot, sőt a fakopáncs se mutatott ma hajlandóságot a produkcióra. Mindössze egyetlen diót lopott, azt is jó messze és magasban fogyasztotta el, nem zavartatva magát a tőle 50 centire hangosan irigykedő szajkótól. Az énekesek is elmaradoztak... kezdetben két nagy hullámban érkeztek, majd bő másfél órán át nem mutatkoztak. Később vettem észre, hogy jó 50 méterre egy karvaly figyelte folyamatosan az etetőt.

Olympus E-3, ISO 640, f2.8, 1/640 s, +0.7EV

Viszont ismét volt egy új vendégem... hiányoltam már a fácánokat, hisz a kukoricát elvileg szeretik. Egy igen gyáva tojó kerülgette a sátrat egy ideig, és már a gondolattól is, hogy talán lefotóznám... elmenekült. Igazából nem jött közel, de azért dokumentáltam.

Olympus E-3, ISO 800, f2.8, 1/100 s, +0.3 EV

Három óra körül aztán olyan sötét lett, hogy 800-as érzékenység mellett, nyitott rekesszel sem volt 1/100-nál rövidebb záridőm. Ezidőtájt érkezett egy suta a gidájával. Kicsit bizonytalanul közelítettek, de végül jó 50 percet a sátor körül töltöttek (javarészt mögöttem). Ez a mai nap leltára... ui.: (Mostantól a képek technikai adatait feltüntetem... ha nem felejtem el.)

2008.05.02., 03. - Közeli élmények

Hárdkór természetfotósok bizonyára megmosolyogva olvassák blogomat - már ha egyáltalán olvassák -, hogy mit össze tudok bénázni olyan témákkal, mint az egyszerű őzek. És igaz... Kiszámíthatóak, nem túl akciódús az életük, mondhatni unalmas téma. Én mégis élvezem. Esténként öt órakor beülök a sátorba, a vadak megjönnek fél hétkor, legelésznek, ha szerencsém van közel jönnek, ha még nagyobb a mázlifaktor, akkor még a fények is szépek. Ezt teszem már-már rutinszerűen.

Péntek - A fenti koreográfiának megfelelően kimentem a Papfenyvesbe. A felszerelés installálása után sötét fellegek gyülekeztek, de a viharos szél elfújta az esőt. Sajnos azonban a felhők maradtak, fény nem sok akadt. Az őzek folyamatosan érkeztek a kaszálóra, egyikük 30-40 méterre leheveredett kérődzni. A többiek elvonultak, ezen egyed pediglen egészen fél nyolcig nem tanúsított aktivitást. Ahogy a nap lebukott az erdő mögé, szép lassan felkerekedett és megindult a lessátram irányába. ISO800-as érzékenység mellett 1/25sec záridők adódtak... és a vágatlan képek használhatók... van bennük részlet. Az adrenalin azonban ismét remegésre késztette a kezem, a telekonverter leszerelése után a vázat kb. egy percnyi bénázással és zajongással sikerült csak újra felhelyeznem... el is ment az alany.

Szombat - A délutáni záporok szünetében bízván a derült folytatásban ismét kiültem a sátorba. A tegnapi forgatókönyvhöz hasonlóan jöttek a fellegek, de ezúttal az égi áldás is a lesben ért. Az őzek nem kívántak a vizes mezőn megjelenni, de egy kis türelmetlenség után a múlt héten megismert fácánkakas és tojója adot némi reményt a fotózásra. Miután a kakas rossz irányban, elfelé indult a sátortól, gaz dologra szántam el magam. A PDA-ra korábban feltöltött 'facan.mp3' háromszori lejátszása után megindult felém, folyamatosan tudatva, hogy a territóriumán ki is az úr. Közel jött... nagyon közel... Élmény volt, még ha ki is erőszakolt a dolgot.

2008.04.25. - Fácános

A történet még tegnap (csütörtök) kezdődött. Kimentem a Papfenyvesbe, hogy a - korábbi bejegyzésben említett - fekete gólya fészkelésének kérdésére pontot tegyek. Gondoltam én nagy önbizalommal, hogy tudom az erdő mely részéről is lehet szó és viszonylag gyorsan megpillantom majd a nagy fészket. De nem... Ugyanis koránt sem biztos, hogy az a szeglet a fészek helye, amire én gondolok, de még ha az is lenne, akkor is tű keresése a szénakazalban, annyi fa van az erdőben. Szóval a fészket nem találtam, de miután a nyiladékból indultam volna vissza a motor felé, a leshelyem körül szám szerint 11 őzet számláltam. Már-már pofátlanul közel voltak a sátorhoz, így hát a jó széllel egészen 10 méterre megközelítettem őket. Nagy élmény volt...

Szóval a tegnap történteken felbuzdulva gondoltam megpróbálkozom egy alkonyi lessátrazással is. Ezek korábban nem sok sikerrel jártak, és most sem indult minden zökkenőmentesen. A rét sarkában egykoron mázsaházként üzemelő objektum körül az aljnövényzet fojtogató füsttel égett. Hogy véletlen vagy szándékos gyújtogatás volt azt nem tudni, de a környéken senki sem volt, így hát magam kezdtem el a lángok megfékezését... a bakancsom egész jól tűrte. Miután jól felfüstölődtem, beültem a sátorba.

Alig szereltem össze a cuccot, akárcsak tegnap megjelentek az őzek. Szép lassan jöttek is felém, de egy traktor a közelben elhúzott... ugye nem kell magyaráznom. Mondtam is magamban, hogy csak a hajnalok az igaziak, mikor egy fácánkakas dürgése hallatszott a közelben. No mondom itt a lehetőség a PDA-ra töltött hang lejátszására, hátha közelebb jön a rivális hang hatására. Figyelt is rendesen... Mégis előbb egy tojó jelent meg az objektív előtt. Aztán a kakas is szép lassan megindult felém. Leginkább a táplálkozással volt elfoglalva, nem mondhatnám, hogy komolyan vette a sátorból szóló műkakas hangját.

Később aztán az őzek is újra megindultak. Sajnos az alacsonyan járó nap lágy sugarait egy komoly gomolyfelhő takarta, majd mire elvonult az erdő vetett árnyékot a négylábúakra. ISO800 mellett 1/20-ad záridővel pár dokumentatív képet exponáltam... Nem jöttek elég közel, de rendkívül nyugodtan táplálkoztak, majd lefeküdtek kérődzni. Olyannyira nyugodtak voltak, hogy a sötétedés beálltával úgy kellett kiosonnom a sátorból. Ügyet sem vetettek rám...