2008.05.02., 03. - Közeli élmények

Hárdkór természetfotósok bizonyára megmosolyogva olvassák blogomat - már ha egyáltalán olvassák -, hogy mit össze tudok bénázni olyan témákkal, mint az egyszerű őzek. És igaz... Kiszámíthatóak, nem túl akciódús az életük, mondhatni unalmas téma. Én mégis élvezem. Esténként öt órakor beülök a sátorba, a vadak megjönnek fél hétkor, legelésznek, ha szerencsém van közel jönnek, ha még nagyobb a mázlifaktor, akkor még a fények is szépek. Ezt teszem már-már rutinszerűen.

Péntek - A fenti koreográfiának megfelelően kimentem a Papfenyvesbe. A felszerelés installálása után sötét fellegek gyülekeztek, de a viharos szél elfújta az esőt. Sajnos azonban a felhők maradtak, fény nem sok akadt. Az őzek folyamatosan érkeztek a kaszálóra, egyikük 30-40 méterre leheveredett kérődzni. A többiek elvonultak, ezen egyed pediglen egészen fél nyolcig nem tanúsított aktivitást. Ahogy a nap lebukott az erdő mögé, szép lassan felkerekedett és megindult a lessátram irányába. ISO800-as érzékenység mellett 1/25sec záridők adódtak... és a vágatlan képek használhatók... van bennük részlet. Az adrenalin azonban ismét remegésre késztette a kezem, a telekonverter leszerelése után a vázat kb. egy percnyi bénázással és zajongással sikerült csak újra felhelyeznem... el is ment az alany.

Szombat - A délutáni záporok szünetében bízván a derült folytatásban ismét kiültem a sátorba. A tegnapi forgatókönyvhöz hasonlóan jöttek a fellegek, de ezúttal az égi áldás is a lesben ért. Az őzek nem kívántak a vizes mezőn megjelenni, de egy kis türelmetlenség után a múlt héten megismert fácánkakas és tojója adot némi reményt a fotózásra. Miután a kakas rossz irányban, elfelé indult a sátortól, gaz dologra szántam el magam. A PDA-ra korábban feltöltött 'facan.mp3' háromszori lejátszása után megindult felém, folyamatosan tudatva, hogy a territóriumán ki is az úr. Közel jött... nagyon közel... Élmény volt, még ha ki is erőszakolt a dolgot.