2012.05.02. - Két óra, tizenöt faj

Huhúúú... rég nem látott fajgazdagság volt ma a madáritatón. Legutóbbi - talán tíz napja történt - látogatásom után hazaérve kissé csalódottan töröltem le azt az összesen három képet, mely emlékeim szerint nem is ábrázolt madarat. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt... hová tűntek a szomjazó madarak? Akkor a lengedező szélre fogtam a kudarcot, a mai nap sikerét pedig egyértelműen a napok óta tartó nyarat meghazudtoló kánikula hozta.

2011.05.21.,22. - Jelentés a madáritatóról

A hétvége fő projektje egyértelműen a hajnali gólyatöcs fotózás volt, de azért mindkét délután kilátogattam a madáritatóhoz is. Meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok az erdei les forgalmát tekintve. Meg-megjelennek madarak, de igazából nem isznak, nem fürdenek, inkább csak megjelennek, körbenéznek és továbbállnak. A tavalyi és a szezon eleji biztató forgalomhoz képest pláne fura a tendencia. A hely jó, hisz volt mindig is mozgás. A környező fákról mindenféle hangos madárének hallatszik, a fajgazdagságra sem lehet panasz. Viszont az itatóra nem jönnek.

2011.05.15. - Madárdaltól hangos az erdő

A reggeli gólyatöcs fotózás kissé lefárasztott, ennek ellenére tizenkét órával később fotózni indultam a madáritatóhoz. A körülmények nem voltak ideálisak, hisz erős széllel és borulással érkezett a hidegfront, de úgy gondoltam, ha nem lesz forgalom akkor alszok egy kicsit a kunyhóban. A megérzésem helyesnek bizonyult... érdemi forgalom nem volt, de azért pár faj megmutatta magát.

2011.04.16.,17. - Az első fürdővendég

A hétvégén háromszor is beültem a lesbe, hogy kellő időt rászánva a fotózásra végre kiélvezhessem a szüntelen vízhordás gyümölcsét. Nem mondom, hogy hatalmas forgalom fogadott a madáritatón, de azért akadt látni és fotózni való. Ha summázni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, megérte megépíteni és megéri üzemeltetni az objektumot.