2012.05.19. - Az eltűnt tojások rejtélye

Mikor ezt a bejegyzést szerkesztem, öt fotózás képanyagának szövegbe ágyazásának terhe nyomaszt. Ez egyfelől örömteli, hisz volt időm, kedvem, módom és lehetőségem fotózni és szerencsére képek is készültek bőven. Viszont tíz nap távlatából az élmények emléke egyre halványul, úgyhogy mostantól kicsit tárgyilagosabb bejegyzések következnek. 

2011.05.26. - Megérkeztek a gyurgyalagok

Itt van a május vége, kezdődik természetfotósoknál a gyurgyalagszezon. A múlt héten már hallottam a színpompás madarak prü-prü hangját a madáritató közelében lévő kubikgödörnél, ahol tavaly is költöttek. Sajnos a gödör továbbra sem zavartalan élőhely... döglött disznót, kerti hulladékot hordanak bele, a helyi gazdagember kicsifia tisztesállampolgár barátaival - annak ellenére, hogy szépen megkértem őket, hogy ne tegyék - terepjárós egónövelésre használja a mindössze száz négyzetméternyi gödröt.

2011.05.22. - Fészekrakók

A tegnapi felemás eredménnyel zárult parti madarazás után, ma újra próbálkoztam a homokbányánál. Miután egyértelművé vált, hogy a les nincs jó helyen, még távozásomkor áthelyeztem a múlt héten kipróbált területre. Itt még annyi szabad vízfelület sincs, mint a tegnapi helyen, de a zöld növényzet nem olyan magas így a madarak kilátszanak belőle.

2011.05.21. - Kesze-kuszaság

Hajnal négykor már a homokbánya tónál derékig ültem a vízben. Még előző este kivittem a lessátrat. Próbáltam valami olyan helyet keresni, ahol a növényzet nem teljesen fedi a vizet. Mivel tiszta felületet egyáltalán nem találtam, így gyors elhatározással egy homokpad közelébe helyeztem el a lest, bízván abban, hogy legalább az ott történteket sikerül viszonylag tiszta rálátással, kesze-kusza előtér nélkül megfotóznom.

2011.02.26.,27. - Hétvégi összefoglaló

Nehezen vettem rá magam ezen a bejegyzés írására, mert túl sok izgalmas dologról nem tudok beszámolni és képekkel is nehezen tudom illusztrálni az unalmas órákat. De ez a blog nem csak a látogatóknak készül, hanem saját magamnak is a tapasztalatok dokumentálására, így le kell írnom, mi (nem) történt a hétvégén.

2011.02.19.,20. - Ölyvet láttam...

...de nem fotóztam. A hétvégén mindkét hajnalban kiültem a lesbe szemügyre venni, hogyan is válik be a 'fára akasztott hús' koncepció. Részben működik, részben nem. A kutyák bár nem férnek hozzá, de továbbra is az etető körül tanyáznak. Egy alkalommal sikerült fizikai kontaktus segítségével elzavarnom őket, így ha most meglátnak legalább akkor elszaladnak.

2011.02.13. - A csirkét termő fa

Visszatértem az elmúlt hetekben folyamatos kudarcot okozó ölyvprojekthez. Mint ismeretes, az alapprobléma az volt, hogy a környék összes kutyája rajtam élősködött, így esélyem sem volt fotózni a ragadozómadarakat. A legutolsó próbálkozásom után feladtam a projektet, de egy nosztalgia látogatás során annyi ölyvürüléket és tollat láttam az etetőnél, hogy ismét felcsillant a remény a fotózásukra. 

2011.01.30. - Fagyos reggel

A tegnapi ismételten kudarcba fulladt ölyv fotózás ellenére, ma hajnalban ismét próbálkoztam. Esélyét sem láttam, hogy ma sikerül a ragadozókat lencsevégre kapnom, de tapasztalatszerzésnek jó volt ez a reggel. A tegnap hajnali köd ma is tiszteletét tette, de talán egy kissé jobbak voltak a látási viszonyok, így nem volt teljesen felesleges a négy órányi ücsörgés a mínusz nyolc fokos hidegben.

2011.01.29. - Tettenérés

Mint az előző bejegyzésekből már kiderült, mostanság ölyvfotózásra adtam a fejem, de mostanra biztossá vált, hogy a projekt egy kilátástalannak tűnő harccá vált a kóbor ebek ellen. A kutyák ellen a hús kampókkal történő rögzítése nem járt sikerrel, majd csirkehálóval történő lefedése is csak ideig-óráig volt hatásos, a rablók rájöttek, hogyan ássanak a háló alá és lopják el a ragadozó madaraknak kitett csalit.

2011.01.23. - Ismét csak őzek

A hajnal ismét a Papfenyves melletti mezőn ért. A korai kelést egy ellenfényes ölyvfotó  víziója motiválta, de ahogy a  címből is kiderül, megint nem jártam sikerrel. Az etetés folyamatosan zajlik, de akadt egy kis probléma. Három kis termetű kóbor kutya randalírozik a környéken, ami a hús fogyását is erősen befolyásolja.

2011.01.16. - Ölyv helyett őzet

Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy ragadozómadarat is fotózzak. Itt elsősorban ölyvekre gondolok, hisz ők vannak elérhető közelségben. A projekt előkészületeit idén is késve kezdtem, de talán lesz még tél, hogy beérjen a munka gyümölcse.

2010.05.15. - Kócsagok villanypásztorral

Lassan véget ér a tavasz és a vízimadarak legaktívabb időszakáról ismét lemaradok. Két bejáratott vizes élőhelyemen idén nem panaszkodhatok a víz mennyiségére, viszont az alanyok nem jelentkeznek. A kisteleki Tóalj tulajdonképpen kihalt... pár szárcsán kívül nincs állandó lakosa. A balástyai Kapitányságban található homokbánya tavak vizét sem háborgatják a szárnyasok (egy hattyúpárt leszámítva). A környékben mindenütt áll a víz, tocsogók és tavak jöttek létre, így a korábbi években tapasztalt madárkoncentráció sokkal nagyobb területen oszlik el.

Azonban a múlt héten ez utóbbi helytől nem messze egy réten, legelőn láttam pár nagy kócsagot. Pénteken ismét arra járva látszott, hogy még mindig ígéretes a terület, így szombat hajnalban kiültem a mobillesbe.

2010.04.17. - Őzek itt és ott... meg a fekete gólya

...és megint őzek. Péntek este Kecskemétről hazaérve a Papfenyves felé fordultam és örömmel láttam, hogy a mezőn továbbra is nagy számban legelésznek, kérődzenek az őzek. A lesgödröt leellenőrizve láttam, hogy a mélyebben fekvő 'nyiladékban', a tocsogós vizes rétben is kedvüket lelik az agancsosok, sőt egy nagykócsag is megfért mellettük. Már ekkor beindult a fantáziám a lenti terület kipróbálását illetően.

Hajnalban azonban az ellenfényes, lesgödrös helyszínt választottam. A rétre érve sűrű ködpára fogadott. Átvágtam a mezőn a mélyedésben felállítottam a széklest, beültem és vártam a szerencsémet. A köd jó dolog... hangulatos és neki köszönhetően az idei tavasz eddigi legszebb napkeltéjében volt részem. Erős fénnyel kúszott a derült égre a napkorong, de a pára finoman megszórva a fényt lágy, plasztikus színekbe burkolta a tájat.

2010.04.04. - Holdvilágnál, pirkadatnál

Húsvét hétvégéjének harmadik hajnala... és még mindig őzek. Unják-e már? Mert én nem...

A sátort ezen alkalommal a magasles mellé állítottam, hogy a kelet, dél-kelet felől érkező őzek erdő felé történő mozgását fotózhassam. Ez a pozíció nem ad olyan különleges fényű képeket, mint az előző bejegyzésben mutatottak, viszont az őzek mozgásának iránya sokkal kiszámíthatóbb, garantálhatóbb.

A keleti égboltot borító vékony felhőt leszámítva tiszta időre érkeztem az előző este felállított leshez. Tőlem jobbra a fogyó Hold igen alacsonyan járt így optikailag oly nagynak tűnt, hogy nem hagyhattam ki, hogy lefotózzam. Semmi különlegesség, de kell valami kép, ami ellensúlyozza a sok kérődzőt ábrázoló képet :-)

2010.04.03. - Gödörből őzet arany fényben

Őzezünk továbbra is... Az előző bejegyzés történéseihez képest a szombat hajnal eseményei nem voltak túl izgalmasak, de azt hiszem ezúttal számomra újszerű képi világot sikerült fotóznom. Ez egyfelől erős ellenfény alkalmazását, másfelől alacsonyabb perspektívát jelent. A korábbi őzfotókat nézegetve feltűnt, hogy a horizont rendre az őzek testén/fején fut keresztül, ami esztétikai szempontból talán nem túl dekoratív.












Így hát péntek este visszamentem a helyszínre és előkészítettem a terepet a széklesből történő fotózáshoz. A régi, kelet felé néző leshely mellé szerettem volna felállítani a sátrat, alanyként a mögötte elterülő nyiladékból felvonuló őzeket választva a fotózáshoz. Fogtam az ásót és egy jó negyven centis gödröt lapátoltam ki, a gyepet téglaként kiemelve, hogy azt később a gödör aljára újra visszahelyezhessem. A képen jól látszik, hogy mennyivel kerültem közelebb a földfelszínhez, és mennyivel kisebb ez a lessátor, mint a korábbi raselhálóból épített - szintén egyszemélyes - les.














Szombat hajnalban nagy elvárásokkal indultam neki a fotózásnak. A réten tiszta égbolt, milliónyi világító csillag és fagypont körüli dermesztő hideg várt. A sátrat gyorsan rögzítettem a gödörben, majd a hidegtől dideregve próbáltam aludni pár percet.








A hideg éjszaka utáni napkelte elképesztően erős fénnyel és színekkel ajándékozott meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, terveimet megerősítve a nyiladékból szép lassan előbukkant egy bak és két suta. A suták kissé bizalmatlanok voltak, többször meg-megálltak és figyelték a sátrat... vagy inkább fülelték a gép csattogó hangját. Ilyenkor nem szabad sorozatokat lőni, csak egy-egy kép erejéig lenyomni az exponálógombot.



















A bak viszont nagy bátorsággal indult meg a balra elterülő Papfenyves felé, egyenesen besétálva a szemből kelő nap lapos sugarai által varázsolt vörös fénybe. Az ellenfényben gyönyörűen látszódott orrának gőzölgése, a pókhálók finom vonalai. A gödör is megtette jótékony hatását, a horizont alacsonyabbra került, az előtér homálya finoman körbeölelte a fő témát. Nem vagyok benne biztos, hogy nem mélyítem még egy kicsit a lesgödröt.















Igazán izgalmas és számomra szépnek gondolt fotók készíthetők így, de az élmény rövid ideig tart. A napkorong emelkedésével az ellenfény dolgozott tovább, de a színek már nem voltak olyan lenyűgözőek, így a rét első elnéptelenedése után nem vártam meg újabb csapatok érkezését, hanem hazaindultam.

2010.04.02. - Húsvéti nyúl, őzek és az óriáskígyó

Kissé megfáradva aktualitásához képest két napos késéssel írom ezt a bejegyzést. Az elmúlt három hajnalon a szokásos Papfenyves nyiladékhoz mentem ki őzlesre és mindhárom nap tartogatott meglepetéseket. Ezt az élménydömpinget ezúttal kevesebb szöveggel és sokkal több képpel próbálom rögzíteni, így köszönve meg az elmúlt hetek nagyszámú látogatottságát és kommentjét a kedves látogatóknak.

Pénteken hajnalban borús égboltra ébredtem (4:44), de ha már az ablakig elvonszoltam magam, akkor gondoltam, kár lenne visszafeküdni, így nekiindultam. Miután az elmúlt években kissé hanyagoltam az őzek hajnali mozgásának figyelését, így az elmúlt hetek fotózásai során tisztázódott a különböző irányból érkező csapatok vonulásának iránya. Ezúttal ez a két biztosnak ismert hely között félúton próbáltam ki a szerencsémet.

A területre érve igen nagy setétség fogadott, sem a holdvilág, sem a pirkadat nem adott fényt így a feketeségben botorkálva kerestem meg az előző nap kiszemelt helyet. A napkorong horizont fölé emelkedése ebből a pozícióból egy fasor mögött történik, így az erős színeket némi teleobjektíves absztrakt fotóval próbáltam dokumentálni. Azon kevés pillanatok egyike volt ezen a reggelen, mikor színek is kerültek a képekre, hisz később folyamatosan felhők takarták a napot.

Az első őzek - egy bak és négy vagy öt suta - tőlem jobbra a már korábban pár képen látható, ezeréves fix leshely mellett jöttek fel a nyiladékból. A hozzám legközelebb álló suta azonban felfigyelt a fényképezőgép folyamatos tükörfelcsapódásának hangjára, így párszáz méterrel fentebb folytatták a legelészést, majd szép lassan egy kört leírva szelték át a mezőt.

Fények nem voltak, az alanyok messze is voltak, így jobb híján egy négy képből álló panorámát fotóztam, gondolván ez lesz a reggel esetleg egyetlen érdekes képe.

Ám ekkor pár percre a felhőpaplan közt ismét bevilágított a nap... nem is lehetett volna szebb. vékony páraréteg, ellenfény, komótosan ballagó őzek...

A mennyei fény amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul tűnt is el, ismét fátyolos szürkeséget borítva a tájra. Ismét a panoráma ötletét vettem elő az addigra már tizenfősre bővülő csapat megörökítésére. Esztétikailag nem túl lenyűgöző, de talán érdekes lehet. Miután a bal oldalamon tőlem kétszáz méterre beváltottak az erdőbe, a jobbomon két nyúl bukkant fel. Erősen bíztam benne, hogy ismét láthatok - az előző bejegyzésben is taglalt - bunyót tőlük, de csak békésen legelték a zöldet.

Pár percnyi nyúlfigyelést követően megreggeliztem, majd egészen véletlenül balra nézve megláttam, hogy mögülem az erdőből egy suta váltott ki egészen közel és erősen figyeli a sátrat.

Akármilyen lassan is próbáltam az ebjektívet átfordítani a másik oldalra a mozgást megneszelve azonnal őrült vágtába kezdett. Én meg nyomtam az exponálógombot rendületlenül. Természetesen a követő autófókusz nem volt aktív és a nem létező fények sem kedveztek a mélységben távolodó őz fotózásának, de a megugrás pillanata kellően éles lett... a többi meg ekkora méretben is tudja ábrázolni a mozgást.

Az izgalmakat kiheverve pár perc témamentes időszak akkumulátor cserével telt, de hamarosan újabb őzek jöttek fel jobbra a nyiladékból (egyszer talán be kellene sátraznom oda is). A nap fénypontja ekkor kezdődött.

Pár percnyi nyugalmat követően egyre az alanyok folyamatosan az autóm felé kezdtek figyelni, majd megugorva távoztak arra, amerről jöttek. Elnézve a rét sarkába csúf kék teherautót láttam meg. Már kezdtem felidegesíteni magam, hogy valami illegális szemétlerakásnak leszek szemtanúja, de 'szerencsére' csak egy nagy kupac trágyát szállított. A sofőr kiszállt... leborította rakományát... tört egy szál nádat... megnézte azt... majd eldobta... majd elővette a rettenetes boát és könnyített hólyagja nyomásán (divatos kifejezéssel élve: villantott)... Miután elzavarta az őzeimet, így büntetésből ország-világ előtt publikálom a folyamatot. Természetesen személye nem felismerhető.

Azt hittem számomra ezzel az eseménnyel véget is ért az eredményes fotózás. Azonban a jobbomon ismét feltűnt egy füles. Nem sokáig maradt egy helyben, valamitől megriadva erős vágtába kezdett...

Mit mondjak? Mindig csak ennyi esemény történjen egy-egy hajnal során...

2010.03.27. - Bolond nyulak és a vérőz

Létezik egy angol mondás: 'As mad as a march hare'... Szó szerinti: 'Bolond, mint egy márciusi nyúl', átvitt értelemben 'sült bolond'-ként fordítható. Párzási időszakuk a bagzás március-áprilisra tehető. Ez időtájt fel, s alá kergetőznek a mezőn senkiről és semmiről nem vesznek tudomást és ha szerencsénk van egy kis bokszolást is láthatunk.

A hétvégén nekem is szerencsém volt az eseményhez. Szombaton borult égbolttal és erős széllel próbáltam ki egy új helyet a Papfenyves melletti réten. Egy magányos fa tövébe állítottam fel a lessátrat, majd vártam a jószerencsét. Tulajdonképpen ezúttal szemben helyezkedtem el korábbi pozícióimhoz képest. Terveim szerint így nem csak a az őzek beváltását az erdőbe tudtam volna fotózni, hanem a békés legelészésüket is.

A terv többé kevésbé bevált, de bizonyosságot az elméletemről nem nyertem. Az első csapatok ezúttal az erdőből váltottak ki a korábbi fix leshelyem mellett... vertem is a fejem a nem létező falba. Elindultak irányomba, de igazán közel nem jöttek. Három órányi könyörgés ellenére sem. Visszafordultak és ismét az erdőben kerestek nyugalmat. Később aztán szerencsémre megérkezett balról is egy öt fős csapat. Közelebb is voltak és egy érdekesség is feltűnt köztük.

Egy, az agancsát frissen letisztított bak véreres 'szarvval' érkezett. Ha jól tudom, az idős bakok később vetik le háncsukat, így áltudományosan arra gondolok, hogy ez egy fiatalabb példány lehetett.Mindenesetre érdekes látvány volt a sok barkás és már letisztított fejdísz után egy ilyen átmeneti állapotot látni.

Időközben megjelentek a címben említett bolond nyulak. Kergetőztek egy sort, az őzek össze is zavarodtak látványuktól, majd sor került a kétszer tíz másodperces bokszmérkőzésre... Sajnos a képek nem tökéletesek. A borult égbolt magas érzékenység mellett sem adott 1/200 sec időnél rövidebb zársebességet, és sajnos a háttérként funkcionáló tanyaépületet sem sikerült időközben arrébb tessékelnem. De az lmény ezúttal is maradandó. És ez a lényeg!!!

2010.03.20.,21. - Őzekkel érkezett a tavasz

Itt a tavasz... nem csak a csillagászati, hanem a valós tavasz. Szeszélyes még kissé... hol elborul, hol kiderül az ég, hajnalban hűvös van, de napközben kellemesen felmelegszik a levegő, amit csak a viharos szelek miatt érzünk hűvösebbnek. Ennek megfelelően felhagytam a madáretető látogatásával... terveim szerint azonban idén még járok arra, hisz a helyére madáritató készül.

Az elmúlt hetekben többször visszatértem a a Papfenyves mellett 'elfelejtett' fix lessátramhoz. Az esti órákban a réten rendre 20-30-40 őz tartózkodott, így egyre nagyobb kedvem támadt egy hajnali őzleshez. A hétvégén ez két alkalommal is megtörtént.Szombaton a legújabb, gyorsan telepíthető, egyszemélyes, tényleg miniatűr lessátramat (Ameristep One-Person Chair Blind) próbáltam ki. A fix les mellé állítottam és azt kell mondjam, hogy bár szűkös a hely benne, de kényelmesen lehet belőle fotózni és valóban nem hivalkodó, tolakodó a mérete.

A három órányi les folyamán közel 30 őzet számoltam, de sajnos a két évvel ezelőtti emlékeimhez képest a kiváltásuk és mozgásuk a réten teljesen más útvonalon zajlott, így inkább csak dokumentumfotók készültek. Tapasztalatszerzésnek azonban kiváló lehetőség volt... jól megfigyelhetően a nagyobb csapatok szép lassan egy-két főre szakadoztak szét és a 'párok' a rét szélén pár éve emelt magasles mellett váltottak be az erdőbe.

Ezen megfigyelés birtokában még aznap este újra kihelyeztem a lest, ezúttal a magasles tövébe. A vasárnap hajnal kicsit lassabban indult... napkelte után kezdtek csak mutatkozni a vadak. Elsőként egy két fős 'csapat' hozta rám a parát, amikor is a sátortól nem jobbra, hanem balra indultak be az erdőbe. Ennyit a megfigyelésemről... gondoltam magamban.

Aztán a távolban feltűnt újabb fél tucatnyi kérődző. Lassan, nagyon lassan haladtak legelészve a sátor irányába. Félúton agy bak-suta páros jobbra tért le, az előző napi helyet választva a rét elhagyására, míg a négyes továbbra is balra tartott, de szerencsére a sátortól nem távolodtak el nagyon. Szép lassan közeledtek, sikerült pár kellemes ellenfényes dokumentumfotót készítenem róluk.

Távozásukkal kiürült a terület... persze a messzi távolban seregélyek, pacsirták, nyulak és fácánok még mozogtak, de rájuk már nem vártam. Kellemes hajnalok voltak... csak ne kellene olyan korán kelni. :-) (11909)

2010.01.31. - Zuhog a hó

A szombat esti híradások az egész országot beborító havazástól voltak hangosak. Kezdetben mifelénk csak havaseső és latyak jutott belőle, de hajnalra azért pár centi fehér lepel csak ráborult a Dél-Alföldre is. Reggel nyolckor értem a lesbe, letakarítottam róla az éjjel hullot havat, majd friss magot szórtam ki. Ahogy beültem a lesbe a hóesés ismét rákezdett, de szerencsére ez a fotózásnak csak jót tett.

Rég látott forgalom volt az asztalnál. Szó szerint ellepték az énekesek az egy négyzetméternyi felületet. Különleges faj, vagy hatalmas akciózás ezúttal sem volt, így a rendszeres olvasóim talán már unják is ezeket a bejegyzéseket, amit meg is tudok érteni. De aki ült már karnyújtásnyi közelségben ezek közt az apró szárnyasok közt, az talán megérti, hogy miért is éri meg hétről hétre pár órácskát figyelni őket... pedig nem csinálnak mást, mint esznek.

Na de vissza a tényekhez. Szóval semmi nagy izgalom: széncinke, kékcinke, csíz, fenyőpinty, zöldike, meggyvágó, fakopáncs. Kicsit telhetetlenként jegyzem meg, hogy a csuszkákat hetek óta nem látom, és a karvaly sem mutatkozik hosszú idő óta. Sebaj...

Az előző bejegyzésben emlegetett meggyvágó 'tömeg' ezúttal is mutatkozott. Volt alkalom, hogy hárman is ültek a magok közt. Tohonya dögök... csak ülnek és igénytelen módon tömik a begyüket. Semmi akciózás, semmi pózolás... lusta, nagyfejű dögök :-) De azért kedvesek... csak néha veszekedhetnének egy kicsit valamelyik beszállóágon.

Három órányi ücsörgés okozta lábelfagyás és az egyre erősebben szakadó hó azonban hazazavart. A város határában a fóliasátrak vázának előterében egy nagyobb csapat őzet láttam meg. Lehúzódtam az autóval, elővettem a felszerelést és dokumentáltam pár képet róluk. Csak hogy nem legyen már olyan rém unalmas ez a madaras bejegyzés.

2009.05.02. - Újra a tóparton

Elnézést kérek rendszeres olvasóimtól - szám szerint 4-en vállalták -, hogy ily hosszú időre elhanyagoltam a blogot. Személyes okok miatt nem volt sem időm, sem lehetőségem a fotózára. Aztán felocsúdtam és rájöttem, hogy a tavasz, mint a madárvilág egyik legizgalmasabb időszaka lassan elmúlik én meg még sátort sem vertem a balástyai tóparton. (Megj.: a kisteleki Tóalj kérem szépen már április végén kiszáradt...) Szóval a pénteki napra a sátor felállítása és álcázása volt a program... azt kell mondjam igazán jól sikerült. Kíváncsi vagyok mikor lopják el. :-) Másnap az óra 3.33-kor csörgött, de nem esett nehezemre felkelni. Ja... vettem autót. Most már nem kell fagyoskodnom a motoron. Igaz lassabban érek a terepre, hisz a homokúton a motorral gyorsan kellett menni, hogy ne akadjon el, az autót viszont kímélem. De legalább nem fázok és jóval több motyót tudok szállítani.