2012.09.xx. - A kút és a karvaly

Három hónapja nem volt bejegyzés a blogban, így most utólagosan próbálom meg összefoglalni a nyár végének, ősz elejének eseményeit. A tóparti fotózások a vizek eltűnésével július végére megszűntek, így az augusztust a madáritató környékén szerettem volna eltölteni. Nem igazán sikerült...

2012.05.02. - Két óra, tizenöt faj

Huhúúú... rég nem látott fajgazdagság volt ma a madáritatón. Legutóbbi - talán tíz napja történt - látogatásom után hazaérve kissé csalódottan töröltem le azt az összesen három képet, mely emlékeim szerint nem is ábrázolt madarat. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt... hová tűntek a szomjazó madarak? Akkor a lengedező szélre fogtam a kudarcot, a mai nap sikerét pedig egyértelműen a napok óta tartó nyarat meghazudtoló kánikula hozta.

2012.03.25. - Aszály és fürdőzés

Ma délután szemügyre vettem a környező vízimadár 'lelőhelyeimet', bízván benne, hogy kedvenc gázlómadaraim - gólyatöcsök és gulipánok - visszaérkeztek hozzánk. A látottak alapján még nem igazán kell élesíteni a lessátrakat, de bízom a változásban. Ami bizonyos, hogy nagyon kellene a csapadék. 

2012.03.11. - Tavaszhozó zöld harkály

Menthetetlenül itt a tavasz... ennek örömére a múlt héten megtörtént az madáretető/itató nagytakarítása, a vízszint megemelése, egy nagyon kezdetleges set-up kialakítása és három odú kihelyezése. A szombati napsütés után gondoltam egy bátrat és ma reggel kiültem pár órára a lesbe. 

2012.02.18. - Meggyvágók vs. verebek

Nem örülök... Amilyen hirtelen jött két hete a tél, olyan gyorsan távozni látszik. Gyorsan olvad a hó, mely a madáretetős fotóknak azért ad némi különleges hangulatot hisz a fehér környezetből kiválóan kiemelkednek a színes madarak, valamint a hó derítő hatása 'finom', plasztikus fényeket eredményez. És most egyik napról a másikra drasztikusan olvadni kezdett... lehet, hogy ez volt az utolsó lehetőségem havas környezetben fotózni. Ki kellett használnom...

2012.02.12. - Balhés röppentyűk

A múlt hétvégi nagy havazás nem csak a madáretető forgalmát, de - a kemény mínuszok ellenére - a képkészítési hajlandóságomat is erősen motiválta. Az igazat megvallva, a december-január szürkés, őszies időjárása elhitette velem, hogy ez a szezon minden komolyabb fotózást nélkülözni fog, így nem is igazán éreztem inspirációt valami újszerűt alkotni.

2012.02.05. - Unalmas cinkék és verebek...

Az elmúlt két hónap nem sok lehetőséget adott a fotózásra. A tél ezidáig váratott magára, de most minden erejét összeszedve egyetlen nap alatt két vállra fektette a Dél-Alföldet. A hétvégén cirka harminc centiméter porhó hullott, eltakarva minden csúfságot, hófehér lepelbe burkolva a környéket. Ennek örömére tíz óra körül meglátogattam a madáretetőt. 

2011.11.27. - Héja és szajkók

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt két hét, nem csak hideget hozott, de valaki a napot is lelopta az égről így a szürkeség nem igazán adott lehetőséget a fotózásra. Vasárnap délután aztán megunva a napfény utáni sóvárgást fogtam magam és kimentem a madáretetőhöz. Madáretető? Madáritató? Jelenleg nem egyértelmű, hogy mi is az elsődleges funkció. Idén nem téliesítettem a medencét, nem mertem ki a vizet belőle, így időnként feltörve a jeget a szárnyasok inni is sőt - a kezdődő mínuszok ellenére - fürdeni is tudnak. 

2011.11.12. - Visszatérés

Négy hónap kihagyás után a hétvégén ismét fényképezőgépet fogtam a kezembe. A hosszú böjt okaival nem terhelném az olvasókat, a lényeg az, hogy ismét örömöm lelem a fotózásban. Az elmúlt hetekben már készültem a 'visszatérésre'... rendbe tettem a madáritató környékét, a télre felkészülve ácsoltam egy nagyméretű etetőt, amibe akár harminc kilogramm mag is elfér, így nem kell majd minden nap kijárnom az erdőre pótolnom a kosztosok fogyasztását. További változás, hogy idén télen a fürdési lehetőséget is meghagyom a szárnyasoknak, nem fedem be a vízfelületet. 

2011.06.16.,17. - Madárovi a medence partján

A héten két estét töltöttem a madáritatónál. A kánikulának köszönhetően minden idei megfigyelést felülmúlt a forgalom. Ritkán fotózott fajok, rég nem látott vendégek és rendszeres látogatók jártak inni, fürdeni. Most éreztem először igazán, hogy nem csak fotós szempontból van értelme üzemeltetni a hétszáz literes medencét.

2010.04.25. - Új diótolvaj a fürdetőn

A hosszú hétvége utolsó lehetőségét kihasználva ma késő délután ismét beültem a lesbe. A napközben felhős ég kékre váltott, de sajnos a szél nem csitult, így nem számítottam komoly forgalomra. Ahogy a kunyhóhoz értem, kedvenc mókusaim egyike épp annak tetején tevékenykedett, de ahogy meglátott rögtön távozott is... nem is jött többet.

2011.04.16.,17. - Az első fürdővendég

A hétvégén háromszor is beültem a lesbe, hogy kellő időt rászánva a fotózásra végre kiélvezhessem a szüntelen vízhordás gyümölcsét. Nem mondom, hogy hatalmas forgalom fogadott a madáritatón, de azért akadt látni és fotózni való. Ha summázni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, megérte megépíteni és megéri üzemeltetni az objektumot.

2011.04.09. - Széllel-bélelt képek

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló erdő miatt félek, hogy nem fogja magát biztonságban érezni. Ezt az érzést erősíti, hogy a múlt héten egy erdei földet lapátoló fiatal párt kellett a fészek közeléből elküldenem, majd ma ugyanott egy adag építési törmeléket találtam. Ez történik, ha az 'egészségügyi ritkítás' eredményeként jól járhatóvá válik az erdő. 

2010.12.28. - Röppentyűk

Kipihenve a töltött káposzta - vagy ahogy errefelé mondják: szárma - okozta bélproblémákat, tegnap és ma összesen tíz órát ültem a lesben. Két napon keresztül szakadt a hó, közel húsz centis paplannal borítva a tájat. A tegnapi fotózás tulajdonképpen unalmas fénytelenségben telt és igazán semmi maradandót nem alkottam, de mivel mára napsütést és súlyos mínuszokat ígért az időjós, így nagy reményekkel indultam újra az erdőbe.

2010.11.20. - Ködbe veszve

Változékony időt ígért az időjós, ami nem zárta ki a fotózás lehetőségét. Hajnalban sűrű ködben indultam a madáretetőhöz, bízván abban, hogy a felkelő nap melege feloszlatja a párát. Nem így történt. Tulajdonképpen egész nap sűrű, nyálkás tejszerű köd borította a tájat. 

2010.11.14. - Mai mókus

A tegnapi örömteli találkozás a mókussal, mára is fotózást predesztinált. Ilyen kellemes élmény után a lelkes amatőr nem tud a fenekén maradni. Ezúttal egy rövidebb telezoomot is tettem a táskába, hogy ne csak portré, hanem teljes alakos kép is legyen a vörös bundás modellemről.

2010.11.07. - Életre kelt az etető

Szép lassan kezd életre kelni az etető domb. Most már nem csak hébe-hóba jelenik meg rajta egy-egy cinke, hanem a hűvös reggeli órákban folyamatosan keresik a madarak. Pedig még mindig nincs igazán hideg, ma hajnalban mindössze 6 fokra kúszott vissza a hőmérő higanyszála. 

2010.10.31. - Szárnyasok és kukoricatolvajok

Irtózatos mennyiségű kukorica fogy a madáretetőn. A kellemes napközbeni hőmérsékletek nem indokolják még az etetést, így még inkább érthetetlen, hogyan tűnik el napi egy kilogramm mag. Próbáltam a szajkókra fogni a dolgot, de ekkora mohóságot a leghidegebb napokon sem mutattak korábban. A hétvégén azonban fény derült a tolvajok személyazonosságára... részben.

2010.10.23. - Itatóból etetőt és egy kis panaszkodás

Múlt hét végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyár közepén elkészült madáritatót átalakítsam madáretetővé. Talán korai még megkezdeni az etetést, de az előkészületekhez kellemes idő volt. Első lépésként kimertem a közel négyszáz liter vizet, majd befedtem a medencét OSB lappal. Erre egy pár centi vastag földréteg került, majd kezdődhetett a dekorálás. Pár öreg mohás tuskót is elhelyeztem a kompozícióba, és színes zuzmókkal borított beszállóágakat. Idővel majd elválik mit, hogyan kell módosítani. 

2009.11.18. - Elkezdődött...

... a madáretetés. Igaz még kicsit korai dolog, de most volt időm megépíteni az idei etetőt a Papfenyvesben. A helyszín kicsit változott (30 métert), egy nyitottabb tisztásra helyeztem a főhadiszállásomat, ahol több a fény, tisztább a háttér. Egy dologtól félek csak... tapasztalataim szerint a nyitottság veszélyezteti az etető épségét, köszönhetően a társadalmunk 'féreg' egyedeinek. Hátha nem...

Az etető idén új konstrukciót kapott. Ezúttal nem a földre etetek, hanem egy lábakon álló terepasztalra... mint a nagyok... csak én kicsiben. A hétvégén kalapáltam össze az asztalt, díszítettem fel, ma pedig kiültem megnézni hogyan is mutat az installáció az objektíven keresztül. Délelőtt ragyogó idő volt, nem számítottam vendégekre, de a tények megcáfoltak.

Persze hatalmas forgalom nem volt, de a lessátort megszokva 20-30 perc elteltével megjelentek az első széncinkék. Bátorságuk ugyan még nem vetekszik a tavaly télen megszokottal, de az egyikük még a sátor oldalsó résnyire nyitott ablakán is bekukucskált. Érdekességként egy mindkét lábán színesgyűrűs példány meglepő harciassága volt megfigyelhető. Többször is visszatért az etetőre... de nem enni, hanem elzavarni a többieket.

A cinkék hangját a szajkók kajabálása követte. Érdeklődve hangoskodtak a környező fákon, minden oldalról jól megfigyelték a megváltozott környezetet. Aztán egyikük pár másodpercre tiszteletét tette az asztalon... a zár csattanása - ahogy az lenni szokott - elriasztotta.

A szajkókat a fakopáncsok követték. A tavaly már jól megismert kergetőzésüket néha megszakítva a környező öreg fák törzséről ismerkedtek az etetővel... végül egyetlen példány röppent a terülj-terülj asztalkámra, de a bizalmatlansága neki is erősebb volt bátorságánál, így gyorsan távozott.

A délelőtti viszonylagos sikerélményen felbuzdulva ebéd után ismét lesbe ültem. A korábbi 'forgalom' azonban elmaradt. Egy órácska elteltével komor felhők kezdtek gyülekezni a korábbi kétezred másodperces záridők hat fényértékkel csökkentek. Fotózásra már esély sem volt, így összepakoltam, majd miután kicsit még átrendeztem az asztalt távoztam a helyszínről.