2012.05.10. - Ünnepi hétköznap

Tíz nap késéssel és lassan megkopó emlékekkel kezdek ezen hajnal történéseinek lejegyzéséhez, pedig az idei egyik legizgalmasabb fotózásomról van szó, tele számtalan emlékezetes helyzettel. Egy hétköznap hajnalról lesz szó, mely a elkészült képeket visszanézve egészen ünnepélyesre sikeredett.

2012.05.05. - Elképzelt képek

Az idei első tóparti fotózás adott annyi sikerélményt, hogy e hétvégén újra próbálkozzak. Az elmúlt hetekben tapasztalt kissé vacak egészségi állapotom okán ugyan kérdéses volt, hogy lesz-e 'erőm' nekiindulni a hajnalnak, mindenesetre az elhatározásomat az előző napi terepszemle megerősítette.

2012.04.28. - Az elmaradt gulipán nász

Az elmúlt év tavasza igen sok izgalmas pillanatot hozott a Balástya község határában álló, általam egyes számú homokbánya tóra keresztelt víznél. Legutóbb két hete jártam arra amikor is örömmel láttam, hogy a nagy szárazság ellenére a meder majd teljes felületét víz borítja és néhány számomra oly kedves parti madár is mozgott a sekélyebb részeken.

2011.07.16. - A Tóalj utolsó hajnala

Péntek délután ismét körbenéztem a Tóaljon. A hét elején még volt rajta víz, sőt az általam ismert Tóalj fotósok is rendre látogatták a tavat. Viszont a kánikula hihetetlen sebességgel emésztette el a madárparadicsomot. Ahogy péntek este kiérkeztem a terepszemlére, döbbenetes látvány fogadott... mindenütt csak a repedezett szikes meder látszott...

2009.05.23. - Gulipán röppentyűk

A pénteki terepszemle során sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az aktuális sátor előtti vízfelület is lassan a levegő páratartalmává szublimál. A soktízméterre található költőszigetekig száraz lábbal be lehet már menni, és a maradék vízfelületet is sűrű moszat borítja. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy mindössze egyetlen gólyatöcs párt láttam... remélem a gulipánok nem hagyták magukra a fészket, már ha még nem rabolta ki őket valami. llyesztő volt a korábban hangos tó ilyenfajta némasága, üressége.

Ennek 'örömére' a korábbi bejegyzésben említett II. számú bányatóhoz mentem hajnalban. Évek óta terveztem, hogy kipróbálom egyszer azt a vizet is, de mindezidáig valahogy ez nem valósult meg. De most, hogy rendszeresen 15 pár gulipánt számoltam egyértelmű volt, hogy ki kell hazsnálni a lehetőséget.

Egy 'kidobós' lest vittem, mely persze idegenként hatott a madarakra, így a közvetlen környezetemet elkerülték. Ennek ellenére volt pár izgalmas pillanat. A gulipánok egy csoportban mozogtak a vízen, a hajnal első perceiben fel-felröppenve egy kört tettek a tó körül. Fény nélkül az eredmény csak absztrahált természetfotónak nevezhető, de nekem tetszenek. Készült is jó pár...

Később egy kislile pár kergetőzött a fövenyen, majd a sátortól jó 15 méterre megkezdték a fészek mélyedésének kialakítását. Úg ynéz ki a liléknél az erőviszonyok nincsenek még rendezve revír ügyben, mert volt, hogy három példány csapott össze előttem.

A legizgalmasabb pillanat az volt, mikor a tavon tartózkodó szürkegémet egy bíbic támadta. Az okát nem is sejtem, de érdekes volt, ahogy bolondos zuhanóröptével stresszelte a szürkét, mely idővel megunva odébb állt. Sajnos a jelenet a sátorral egy síkban zajlott, az objektívet 90 fokkal elfordítva kellett fotóznom, így a sátor sarka belelógott a képbe csökkentve a rajzosságot, kontrasztot.

Sebaj... legalább dokumentáltam.

2009.05.16-17. - Punnyadt hétvége

A hétvége elsősorban alváshiány miatt alakult izgalmasan, amit sajnos a fotók sem minőségben, sem mennyiségben nem kompenzálnak. De mint a rendszeres olvasók tudják: én perverz módon nem szomorkodom, ha egy-egy fotózás alkalmával nem születnek pályázatképes képek... mert ez az egész természetfotósdi baromira nem arről kell hogy szóljon. Ennyit a moralizálásról...

Szóval... szombat hajnalban, mintha láttam volna csillagokat az égen hajnali háromkor így nekiindultam a víznek. A tóparton aztán kiderült, hogy csak a szemem káprázott, mert a fellegek az univerzum minden természetes fényét eltakarták. Sebaj. Beültem, aludtam egy picit, majd vártam a napkeltét. Sok vizuális örömöm nem volt benne, szürkeség borított mindent.

A reggel jellemzően a gólyatöcsökről szólt. Túl nagy forgalmat nem bonyolítottak, szaladgáltak ide-oda, kotorásztak az egyre inkább moszattal borított tocsogókban. Egyetlen rögzített akciójuk egy vadászgép módjára való zuhanórepülés volt. A gulipánok egyre távolabb tartózkodnak a sátortól. A körülbelül 40 méterre lévő szigeten megkezdődött a kotlás. Átcsoportosultak oda...

A mai napra az időjósok ragyogó napsütést ígértek. Így is lett. Ismét korai kelés és hajnali szunyóka a sátorban, majd a tegnapi pangás folytatása. Na jó... mégsem. A tőlem balra lévő fövenyen pár kislile folyamatos kergetőzése nyújtott némi kis izgalmat. Messze is voltak, gyorsak is voltak, de jó volt nézni, ahogy vélhetően a revírért harcoltak. Leginkább hangos szópárbajt folytattak és pózolással izmoztak egymásnak... Kicsit unatkoztam a sátorban, a fények is bekeményedtek, így nyolc óra körül felfüggesztettem a fotózást.

Este felé azonban ismét rámjött a mehetnék. Meséltem már? Van még egy - igaz kisebb - homokbánya-tó a közelben. Jellemzően kisebb faunával bírt az elmúlt években, de most ez megváltozni látszik. Az elmúlt időszak terepbejárásai során átlagosan 25-30 pár gulipánt, néhány töcst, godákat, bíbiceket szürkegémeket és nagykócsagokat figyeltem meg. A ma esti program is ilyen tapasztalatszerzésnek indult, de ezúttal a távcső mellé a kisebb teleobjektívet is magammal vittem. Pár röpkép lett az eredménye.

2009.05.10. - Nász minden mennyiségben

A mai nap igazán jól sikerült. Igaz két napja egy kissé elkeseredtem, mikor a sátorellenőrzéskor megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy hét alatt eltűnt a víz a les előtt. Így hát a szombat hajnalra tervezett fotózás sátorköltöztetéssé alakult. Erre a déli órákat tartottam a legalkalmasabbnak, első kézből megtapasztalva, hogy mi is az oka kedvenc pocsolyám kiszáradásának... patakokban folyt rólam az izzadság. Szerencsére a balástyai homokbánya tó egyik fele mélyebb, így most oda telepítettem a fotózás helyszínét.

2009.05.02. - Újra a tóparton

Elnézést kérek rendszeres olvasóimtól - szám szerint 4-en vállalták -, hogy ily hosszú időre elhanyagoltam a blogot. Személyes okok miatt nem volt sem időm, sem lehetőségem a fotózára. Aztán felocsúdtam és rájöttem, hogy a tavasz, mint a madárvilág egyik legizgalmasabb időszaka lassan elmúlik én meg még sátort sem vertem a balástyai tóparton. (Megj.: a kisteleki Tóalj kérem szépen már április végén kiszáradt...) Szóval a pénteki napra a sátor felállítása és álcázása volt a program... azt kell mondjam igazán jól sikerült. Kíváncsi vagyok mikor lopják el. :-) Másnap az óra 3.33-kor csörgött, de nem esett nehezemre felkelni. Ja... vettem autót. Most már nem kell fagyoskodnom a motoron. Igaz lassabban érek a terepre, hisz a homokúton a motorral gyorsan kellett menni, hogy ne akadjon el, az autót viszont kímélem. De legalább nem fázok és jóval több motyót tudok szállítani.  

 

2007.04.21.,22. - A fészekfotó TILOS, a kóbor eb veszélyes

A hétvége érdekesen telt. Pénteken kimentem a Tóaljra, hogy körbenézzek. Sok madár volt az egyre zsugorodó vízfelületen, ami egyfelől örömteli nekem, másfelől meg veszélyes számukra. Néhol már szinte száraz lábbal be lehet menni a költőszigetekre, és mint volt már rá példa a kóborkutyák ezt ki is használják.

 

Minden körülmény optimálisnak tűnt a a másnap hajnali fotózáshoz, így hát össze is készítettem a pakkot és időben nyugovóra tértem. Hajnalban kicsit kótyagosan keltem, de azért nekiindultam a túrának. A lessátor állítása még felhős időben, a holdvilág mellőzésével történt, így a sátrat nem igazán oda sikerült tenni, ahova terveztem. Sebaj... ahogy pirkadt, gyorsan korrigáltam a hibát, szerencsére a madarak még nem voltak éberek.

Aztán egy furcsaságra lettem figyelmes. A korábban nyugodt gulipánok izgatottan repkedtek a sátor körül. Éreztem, hogy valami nincs rendjén, de csak pár perccel később vettem észre, hogy a tegnap még üres szigeten gulipánpár izgatottan fészkelődik egy mélyedésen. Rögtön leesett... fészkelő madarak vannak tőlem 15-20 méterre. Gyorsan exponáltam 2-3 dokumentatív fotót, majd felkaptam magam körül a sátrat és már el is hagytam a terepet. Akármilyen izgalmasnak is tűnik a téma fontos, hogy minden amatőr kocafotós, mint én a fejébe vésse: a fészekfotózás tilos! (Ha meg már megtörtént, akkor ne történjek meg újra!)

Miután a Tóalj projekt 3-4 hétre jegelve lett, vasárnap hajnalban a Papfenyvesnél újra üzembe helyezett fix sátramat vettem célba őzfotó céljából. Időben érkeztem, nem zavartam meg semmit a becuccolásnál, de az elmúlt évek tapasztalataival ellentétben a hajnal első napsugarai nem ébresztették fel a kérődzőket. Sokkal inkább egy nyulat, mely hihetetlen sebességgel húzott el a sátortól 2 méternyire... majd egy kutya utánna, majd még egy, és még egy. Három hatalmas kóbor eb kergette szerencsétlen tapsifülest a réten oda és vissza. Magam meg sem mertem mozdulni, hisz ha a három dög szagot fog, tuti letépik rólam az álcát.

Fél hét körül aztán megjelentek az őzek is. Volt pillanat, mikor összesen 16 példányt számoltam a réten kisebb-nagyobb csoportokban. Arról az élményről nem is beszélve mikor két suta folyamatosan a sátor vonalában közelített felém, majd 2 méterre legelésztek tőlem... moccanni sem mertem. Igaz, a fotó iránti vágy megvolt, de az objektív másik irányba nézett és a Nikkor közelpontja amúgy is 4 méter körül van. Csak lestem kifelé félszemmel a jobb oldali nyíláson és vigyorogtam... fantasztikus élmény volt. Majd feltámadt egy szellő és megérezték a szagomat...

Aztán a megvadult kutyák szétzavarták az őzeket is, egyiküket jó hosszan kergetve, folyamatosan távolodva a sátortól. Ezt az időt kihasználva összeszedelőzködtem és hazamentem.

ui.: a napokban aztán megint lerohadt alattam a motor... tavaly motorikus fel lett újítva, de úgy néz ki a hajtásrész nem bírta a megnövekedett nyomatékot. A fotózás pár hétig szünetel...

2007.04.14.,15. - Füstös újrakezdés a Tóaljon

Najónapot... Kerek hét hónapja nem posztoltam ide semmitsenem... ennek egyszerű az oka: dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam, a fotózás meg elmaradt. Pont úgy ahogy a tél is. Pedig számítottam egy kis hóra, terveztem a ragadozómadarak etetését, nameg fotózásukat is. De vissza a mához. Pénteken kimentem a Tóaljra, hogy megnézzem mi újság partimadár ügyileg. 16-18 pár gulipánt, és 8-10 pár gólyatöcsöt számoltam, sok-sok cankó és néhány goda mellett. A gulipánok magas száma örömteli a tavalyi év után, viszont gólyatöcs mintha kevesebb lenne az idén. Sajnos a víz szintje már most nagyon alacsony... nem tudom mi lesz nyáron.

Nodealényeg... a Tóalj felkapott fotósparadicsom lett. Telepített lessátor, mobil lessátor... volt ott minden. Másnap hajnalban én is kivittem a magamét és hát nagy bátorsággal betettem a már ottlévő fixálca mellé, ahhoz a szigethez, ahol tavaly feészkeltek a gulipánok. Bíztam a kolléga rutinjában, hogy a kotlás még nem kezdődött meg, így nem fogunk zavarni. Volt is kiben bízni... Már a sátorban ültem, mikor nagytiszteletreméltó (elsősorban) búvárfotósunk, megannyi hazai és külföldi díj birtokosa K. Gábor bekopogott a sátramba. Elmesélte, hogy már jópár hete a városban van és reggel-este fotózza a szikes élőhely mindennapjait.

Mitnemondjak... jól esett a zár kattogását hallani. Gábor sátrát már megszokták a madarak, így az enyémnek se tualjdonítottak túl nagy jelentőséget, szokatlan közelségbe merészkedtek. Sajnos azonban a szemem vagy romlott az utóbbi időban, vagy csak elszoktam a manuális élesreállítástól, szóval a képek felét kidobtam.

Kis kitérő: városunk szeméttelepe (Szeged tulajdona) hetekkel ezelőtt 'kigyulladt'. A tűzoltók eloltották a lángokat, de azóta is füstölt a terület. Az éjszaka azonban minden eddiginél komolyabb mocsok áradt a szeméthegyből. A légmozgás megállt, fekete sűrű füst lepte be a várost. A tűzoltók sajnos csak sokára voltak hajlandóak kivonulni, mikorra a folytogató füst már Szatymaznál is látható lett. Még reggel is érezni lehetett a műanyag undorító égett bűzét.

A vasárnap hajnal a szombatival szinte megegyező volt, annyi különbséggel, hogy a tó felett az előző éjszaka füstje lebegett. Szerencsére a párolgás miatt körülbelül 2-3 méter záróréteg alakult ki, így a 'köd' nem tudott a madarakra telepedni. Napkelte után aztán feltámadt az északi szél és kitakarította a légréteget.

A szárnyasok a közelben tanyáztak, de nem nagyon akcióztak, bágyadtan keresték táplálékukat a zavarosban. kilenc óra után aztán olyannyira bekeményedtek a fények, hogy nem volt értelme tovább maradnunk. Gábor is, én is lebontottuk a sátrakat és hazamentünk.

2006.05.28. - Isten áldja a esőálló lessátort!

Majd tíz hónapja már, hogy Papugaja - tisztességes nevén György - komával együtt fotóztunk. A múlt hétre tervezett közös móka sajnos meghiúsult, de most bepótoltuk. Igaz majd elfeledkeztem róla, hogy programunk van, ugyanis előző nap nagy örömömre egy aktívnak tűnő rókavárra bukkantam, amit kissé elhomályosította elmémet... :-)

2006.05.21. - Borús délelőtt a tavon

Közel egy év után újra együtt mentünk volna fotózni Papugaja kollégával, akit az index.hu fórumáról ismerek. Szerintem mindketten vártuk a közös projektet, de a hajnali ébresztőt követően, negyed négykor felhívott, miszerint rozzant egészségi állapota miatt kénytelen lemondani a projektet. Így hát egyedül indultam a Kis-Széktóhoz...

2006.05.14. - Madáróvoda

Bíbic-tó, fátyolos égbolt, enyhe szellő... kiváló körülmények a fotózáshoz. De hol vannak a madarak??? Máskor már napkelte előtt egy órával hatalmas zajongás van a vizen, most pedig csak a békák kuruttyoltak.

2006.04.23. - Smók an dö vótör

A mai reggel kísértetien hasonló volt mint a tegnapi. Derült égboltal indultam ezúttal a Bíbic-tóra. Sátorverés után volt még pár percem a hajnali 'kék órában' a félholdat is elcsípni. Ezután leszállt a pára a tó vizére, és nem is oszlott fel egészen hét óráig. Először bosszankodtam, majd rájöttem, hogy a felkelő nap vörös sugarait kihasználva igen hangulatos képeket is lehet csinálni.

 

A gólyatöcsök ebben igen jó partnerek voltak, folyamatosan 20-25 méteren belül kutatták a szikes vízfelszínt.

A köd felszálltával a napsütésé lett a főszerep... idén elősször tapasztaltam meg a lessátor izzasztó szauna hatását. A tó hozzám közelebb eső része elcsendesedett, amiben nagy szerepe volt a szemközti szigetecskén 'uralkodó' gulipánnak. Minden arra járó gólyatöcst és cankót elzavart, ahogy a közelébe értek. Mint később kiderütl, pár méterrel bentebb egy tojó melengette tojásait, őt védelmezte 'apjuk'.

Végezetül álljon itt egy kép 'Zs' kollégának, aki mint mondotta: 'Lehet perverz vagyok, de tetszenek ezek a képek!'... Köszi a kommenteket 'Zs'!

2006.03.31. - Feléledt a Bíbic-tó

Pár napja HZ koma felrakott a netre pár lile alakúról készült dokumentumfotót. Kérdeztem is tőle merre lőtte? Mondja, hogy a Bíbic-tónál... A dolog csak azért érdekes, mert bár a város belterületén lévő tó valóban híres a ritka, szórványos fajok fészkelőhelyeként, de én az elmúlt két évben pár - egészséges - hattyún és néhány récén kívül semmi említésre méltót nem találtam a szikes mélyedésnél.