Közel egy év után újra együtt mentünk volna fotózni Papugaja kollégával, akit az index.hu fórumáról ismerek. Szerintem mindketten vártuk a közös projektet, de a hajnali ébresztőt követően, negyed négykor felhívott, miszerint rozzant egészségi állapota miatt kénytelen lemondani a projektet. Így hát egyedül indultam a Kis-Széktóhoz...
A helyzet az, hogy neki lett igaza, jól tette, hogy ágyban maradt. A felhők sötét lepelként takarták el a napot, és ez nem is változott a nap folyamán. Lehet hogy a fényhiány miatt, de a szokásos madárinvázió is elmaradt. A gulipánok még csak-csak megmutatkoztak, de a gólyatöcsök holléte titokban maradt... bízom benne, hogy csak a tojásokon csücsülnek, nem költöztek el végleg.
Aztán amilyen szomorúan indult a reggel, egy két izgalmas képet csak eredményezett. Hosszú idő után sikerült röptében, felém tartó madarat fotóznom. Az áldozat egy bíbic volt, mely végre nem a tőle megszokott idoóta módon csapongva ért földet, hanem szabályosan, úgymond vonalban érkezett. Végre a csérek is közelebb merészkedtek a lessátor szomszédságában található 'beszállórönkökhöz', így sikerül pár le is felszállást is CCD-re vetnem.
A 'kedvenc' gulipánom viszont kezd idegesítővé válni. Párszor már leírtam, hogy rendkívül agresszív, amit az infantilis gólyatöcsökkel szemben még talán meg is értek, de hogy egy 11 gyermekes kacsamama mit árthat neki azt nem tudodm.
Jajj... majd elfelejtettem... a gulipánfiókák hihetetlen gyorsasággal fejlődnek... egy hét alatt majd duplaakkorára nőttek és egyre messzebb merészkednek a morcos papától.
ui.: Jobbulást Papugaja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése