Pár napja rábukkantam egy apró kis nádasra, a Papfenyves közelében található Kordás-tanya mögött. Mivel a tulajt ismerem, így jogi akadálya sem volt annak, hogy a sűrű sásban ugráló poszátákat és nádirigókat becserkésszem. A nádas oldalában egy víztározó partfala megfelelő magasságot adott, hogy felülről fotózhassam a tollasokat, de nem hittem, hogy ilyen nehéz a rejtőzködőket észrevenni a sűrűben.
Igazság szerint sok használható fotó nem született, hisz az alanyok nem igazán voltak hajlandóak a nádtorzsára kiülni, a sűrűben pedig minduntalan takarásban maradtak, az exponálógomb lenyomására pedig rögvest tovaröppentek.
Lassan rám is esteledett, mikor észrevettem, hogy balról egy nyúl jobbról pedig egy őz indult el alkonyi portyájára... azt sem tudtam, hova fordítsam a gépet.
Azt hiszem, a jövőben egy párszor még próbálkozom a területen, ami rám is fér, hisz poszátahatározásban nem kis lemaradásom van.
Igazság szerint sok használható fotó nem született, hisz az alanyok nem igazán voltak hajlandóak a nádtorzsára kiülni, a sűrűben pedig minduntalan takarásban maradtak, az exponálógomb lenyomására pedig rögvest tovaröppentek.
Lassan rám is esteledett, mikor észrevettem, hogy balról egy nyúl jobbról pedig egy őz indult el alkonyi portyájára... azt sem tudtam, hova fordítsam a gépet.
Azt hiszem, a jövőben egy párszor még próbálkozom a területen, ami rám is fér, hisz poszátahatározásban nem kis lemaradásom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése