Pár hete hordok olcsó húst egy kubikgödörhöz. A nagy homokozóban számos rókakotorék található és ily módon próbálok meggyőződni a lyukak aktivitásáról. Tavaly bizonyosan itt ellett a róka, mert 3 kölyköt vélhetően megmérgezve a kotorékok környékén találtam meg. Hogy ez a sajnálatos barbár tett mennyiben befolyásolja az idei évet, azt nem tudom, de próbálkozok.
Szóval hordom a húst. És a hús elfogy... volt hogy letépegették az ölyvek a csontról, volt hogy az egész adag szőröstől-bőröstől eltűnt. Ennek megakadályozására hosszú szórófejpálcákat hajlítottam meg és azokat leszúrva rögzítettem a húsdarabokat. Ennek eredménye, hogy a pálcák is eltűntek... Komoly kételyek merültek fel bennem, hogy mit is etetek tulajdonképpen, így hát fogtam magam és péntek hajnalban kiültem az új mobil lessátorral.. Lényeg a lényeg... megoldás nincs... Az ölyvek járnak a húsra. Egy példányt, mely napkelte előtt fél órával érkezett sikerült is lefotózni (ISO800, 1/15sec, f2.8). Tíz másodpercig volt a húson, majd távozott.
A széklesről (Ameristep One Men Chair Blind)
Az ebben és az előző bejegyzésben emlegetett kisméretű lessátorral kapcsolatban több érdeklődő levelet is kaptam. Úgy gondolom praktikus ötlet itt megosztani a tapasztalataimat.
Szóval… Saját épített leseken túl ez a harmadik bolti sátram. Van egy Ameristep Outhouse Blind, amit azért vettem mert jó magas és fel lehet benne állni, ha elgémberednek a lábaim. Van egy Ameristep Doghous, melyet majd minden hazai természetfotós ismer és használ. Számomra a kétszemélyes volta miatt volt fontos ennek beszerzése. Most pedig az aktuális kedvenc az új One Chair Blind. Ezt azért választottam, mert bár az előző kettő kellően kényelmes méretük okán, de párszor kívülről rájuk tekintve olyan ormótlan tolakodóan nagyoknak látszódtak, hogy elszégyenltem magam és zavarónak gondoltam jelenlétüket. Bár a vadvilágnak vélhetően mindegy a méret, de én például egy egy nádfalban nem szívesen rombolom ki közel 2 négyzetméteren az élőhelyet.
Szóval a kis mérete miatt választottam és ez az elvárásom be is igazolódott. Tényleg kicsi… elég kicsi… majdnem nagyon kicsi… én meg magas vagyok. Az első fotózás után kimászva belőle el is csodálkoztam rajta, hogy milyen aprócska korábbi sátraimhoz képest. Valójában egy székről van szó, aminek a háttámlájára van erősítve a les. A zsákból kivéve a kartámlás széket kinyitja az ember, beleül és maga mögé nyúlva a feje fölött előre húzza a sátort. Mint a régi vadászrepülők kabinfedelét. Egy videó a működéséről: http://www.youtube.com/watch?v=7zoyTA86EqY
Az első bezárkózás után tapasztaltam meg, hogy a hogy belül is kicsi. De vállalható. A sátor első fala és a szék között éppen elfér az állvány, de minden ki van centizve. Egyetlen gondom van… a táskámnak még nem találtam megfelelő helyet. Szerintem csak az állvány lábai közé tudom felakasztani. A szék kényelmes, hátra dőlve kiválóan lehet benne aludni (tapasztalat), fotózáshoz azonban előre kell dőlni. Az ülőlap igen alacsonyan van, ami jót tesz az alacsony perspektívának. Az ablakok nagyon jól vannak elhelyezve, kiválóan lehet oldalra is kitekinteni, az első nyílás pedig elég széles az objektív közel 180 fokos körbemozgátásához. Az anyagminőség hagy némi kívánnivalót maga után (kínai gyártás). A szék aluminium csöveihez rögzített sátoranyagok egy pici csavarral vannak oda fogatva. Ahogy elsőször beleültem anyaghasadást éreztem, féltem hogy ott szakadás lehet, így minden csavar alá tettem egy széles fém alátétet, hogy az anyagon jobban eloszoljon a terhelés. A zsákja hátizsákként felvehető, jut benne hely egy állványak, álcahálónak. Az ár sok mindentől függ. Az amerikai Cabelastól rendeltem többedmagammal. Tavaszi akcióban 50 dollár az ára, amire rájött a nem kevés légiutaztatás költsége (csak légipostával szállítják ezt a tipust), majd idehaza az ÁFA. A költségek feleződésével nagyságrendileg 20e forintba került.
