2012.06.30. - Pókok a posványban

Ismét bő egy hónap telt el, hogy e bejegyzést tárgyául szolgáló fotózás megtörtént. Minél tovább húzom a történések képernyőre vetését, annál nehezebb utólag megírni, hisz az emlékek tompulnak. De legalább vannak digitális képállományok, azokban metaadatok, melyekből valamiféle tényszerű leltározásra alkalmas információk nyerhetők ki. Lássuk hát...

2012.05.20. - Régi-új helyszínen

Miután szombat reggel befejeztem a nem túl izgalmas fotózást az ideiglenesen-fix leshelyemnek helyt adó balástyai homokbánya tónál hazafelé menet megálltam egy másik hasonló élőhelynél. Az egyszerűség kedvéért általam kettes számú homokbánya tónak nevezett terület tulajdonképpen három kisebb méretű  vízfelületet jelent. Ezek közül kettő mélyebb mederrel bír, míg a harmadik elég vegyes tagolású... homokpadok, meredek és sekély partszakaszok jellemzik. Utoljára három évvel ezelőtt fotóztam itt.

2010.07.09. - Vízi lovak

Ha emlékezetem nem csal, idén még nem is fotóztam vízi madarakat. A Tóalj elnéptelenedett... a környező belvizes területek elcsalogatták a madarakat. A balástyai homokbánya tavakban 'túl sok' a víz a parti és gázlómadarak számára. Ez utóbbi vizekhez vezető út mentén - egy legelőn - hosszú hetek óta  megfigyelhető pár tucat gémféle. Csütörtök reggel kaptam a fülest, hogy a számuk hirtelen megnőtt, szinte összefüggő fehérség borítja a területet. A gazdaság tulajdonosával történt egyeztetés követően még aznap reggel munka előtt majd este is kimentem mérlegelni a fotózás lehetőségét, és úgy döntöttem hajnalban teszek egy próbát.

2009.05.23. - Gulipán röppentyűk

A pénteki terepszemle során sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az aktuális sátor előtti vízfelület is lassan a levegő páratartalmává szublimál. A soktízméterre található költőszigetekig száraz lábbal be lehet már menni, és a maradék vízfelületet is sűrű moszat borítja. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy mindössze egyetlen gólyatöcs párt láttam... remélem a gulipánok nem hagyták magukra a fészket, már ha még nem rabolta ki őket valami. llyesztő volt a korábban hangos tó ilyenfajta némasága, üressége.

Ennek 'örömére' a korábbi bejegyzésben említett II. számú bányatóhoz mentem hajnalban. Évek óta terveztem, hogy kipróbálom egyszer azt a vizet is, de mindezidáig valahogy ez nem valósult meg. De most, hogy rendszeresen 15 pár gulipánt számoltam egyértelmű volt, hogy ki kell hazsnálni a lehetőséget.

Egy 'kidobós' lest vittem, mely persze idegenként hatott a madarakra, így a közvetlen környezetemet elkerülték. Ennek ellenére volt pár izgalmas pillanat. A gulipánok egy csoportban mozogtak a vízen, a hajnal első perceiben fel-felröppenve egy kört tettek a tó körül. Fény nélkül az eredmény csak absztrahált természetfotónak nevezhető, de nekem tetszenek. Készült is jó pár...

Később egy kislile pár kergetőzött a fövenyen, majd a sátortól jó 15 méterre megkezdték a fészek mélyedésének kialakítását. Úg ynéz ki a liléknél az erőviszonyok nincsenek még rendezve revír ügyben, mert volt, hogy három példány csapott össze előttem.

A legizgalmasabb pillanat az volt, mikor a tavon tartózkodó szürkegémet egy bíbic támadta. Az okát nem is sejtem, de érdekes volt, ahogy bolondos zuhanóröptével stresszelte a szürkét, mely idővel megunva odébb állt. Sajnos a jelenet a sátorral egy síkban zajlott, az objektívet 90 fokkal elfordítva kellett fotóznom, így a sátor sarka belelógott a képbe csökkentve a rajzosságot, kontrasztot.

Sebaj... legalább dokumentáltam.

2009.05.10. - Nász minden mennyiségben

A mai nap igazán jól sikerült. Igaz két napja egy kissé elkeseredtem, mikor a sátorellenőrzéskor megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy hét alatt eltűnt a víz a les előtt. Így hát a szombat hajnalra tervezett fotózás sátorköltöztetéssé alakult. Erre a déli órákat tartottam a legalkalmasabbnak, első kézből megtapasztalva, hogy mi is az oka kedvenc pocsolyám kiszáradásának... patakokban folyt rólam az izzadság. Szerencsére a balástyai homokbánya tó egyik fele mélyebb, így most oda telepítettem a fotózás helyszínét.

2008.08.22. - Hét óra ezerkétszáz kép

Húúú... Ha tegnap kicsit is elérzékenyültem volna a látottak nyújtotta élményen, akkor most egyenesen zokognom kellene. Nagyon 'durva' hajnalon, délelőttön vagyok túl. Hét órát ültem a sátorban, közel 1200 alkalommal nyomtam le a kioldó gombját. Nem-nem... erre a számra nem vagyok büszke, de jól példázza, hogy ezúttal nem volt témában hiány. Nem is igazán kellene szövegelnem, majd a képek mesélnek, de azért ledokumentálom a történteket (hisz ez a blog ezért jött létre).

2008.08.22. - A bőség zavarában

Először is elnézést kérek a gémektől, hogy a kettővel ezelőtti bejegyzésben megvádoltam őket, miszerint az ő súlyuk alatt pattant el a lessátor rudazata. Megint eltört... öt nap után... gémfos nem árulkodik a 'megszállásról'. Úgyhogy szimplán sz*r a multinál vásárolt sátor. De mit is várjak 1499 Ft-ért?

 

 

2008.08.15. - Kanalas pillanatok

Amennyire punnyadtam a nyár első felében, akkora most bennem a tettvágy. Mennék fotózni, mint a mérgezett egér :-). Csütörtök este kimentem a múlt héten állított leshez (Balástya - Homokbánya). Ilyenkor tartok egy gyors madárszámlálást illetve meggyőződöm arról, hogy meg van-e még a lessátor. Ha ellopják, akkor nem a értéke, hanem a kárba veszett munka és energia miatt vagyok mérhetetlenül dühös. Lényeg a lényeg, minden fotózást megelőzően húsz km-t kell földutakon döcögnöm, csak azért, hogy másnap reggel ne érjen meglepetés, ha a sátor eltűnt. Már messziről láttam, hogy valami nem stimmel. Össze volt roskadva a sátor. Szerencsére nem volt nagy élet a tavon, így erős káromkodások közepette elindultam megnézni mi történt. Arra számítottam, hogy majd emberi lábnyomokat találok... de nem. A sátorvázként szolgáló mindkét merevítő eltörött. A sátrat fedő raschelháló olyan vastagon volt gémürülékkel borítva, hogy csak egy magyarázat lehet: a nagytestű madarak kiváló pihenőhelynek találták a sátor tetején, aminek rudazata a 40°C fokban megfeszülve nem bírta a terhelés (bezzeg a múlt heti tornádót igen). Azonban a les még így is alkalmas volt a fotózásra, így péntek hajnalban nekiindultam.

Szokás szerint beöltöztem, mert hogy a motoron hideg van, de az előző napok kánikulái a úgy felforrosították a környéket, hogy még az éjszaka sem hozott lehülést. Amint beültem a sátorba, már kezdődött is a testem kipárolgása, igencsak gőzfürdővé változtatva a reggelt. Kezdetben nagy mozgolódás nem volt a tavon. Aztán szép lassan kezdtem megérkezni a szürkegémek. Valóban megszokták a sátort, hisz 'teljes képkocka' közelébe jöttek. Na de a lényeg! Kimondva-kimondatlanul a kanalasgémekre fájt a fogam. Tavaly és idén is augusztus elején jelentek meg a környéken, volt alkalom, amikor 60 példány számoltam össze egy időben. Az előző szezonban sajnos lemaradtam róluk... mire sátrat vertem, elmentek.

Most azonban, úgy nézett ki szerencsém lesz. Napkelte után másfél-két órával egyszer csak megjelent egy kisebb csapat... majd még egy. Üröm az örömöben, kicsit messze szálltak le, és már a hajnali finom fények is kezdtek keményre fordulni, így gyorsan lőttem róluk 2-3 dokumentatív panorámát. Az egyik példány aztán a klasszikus 'kanalas kaszálással' és kissé kótyagos járásával megindult a sátor felé. Nagy volt az öröm! Remegő kézzel élessreállítás, majd egy rövid sorozat... Gyors ellenőrzés, hogy milyen az expo... majd felnéztem... és üres a tó. Valóban csak pillanatokig tartott az élmény.

Megjött az ismert vadászkoma és felcaplatott a parton álló dombocskára... Nincs azzal gond, ha az ember szereti a természetet, vagy ha a közelgő kacsavadászatra készül és számlálja a madarakat... De miért kell ezt zavarással tenni? Miért nem jó a napraforgók sűrűjéből távcsövezni?!

2007.09.22. - Dolmányosok

Ezen a hétvégén egyszer jutottam ki a természetbe. A motoron ülve a Kistelek táblát elhagyva már bántam, hogy megindultam, majd lefagytam a vasparipáról. Mint utólag kiderült 2 fokot mutatott a hőmérő, nem is beszélve a szitáló ködről. Kell egy autó...

2007.09.14.,16. - Gémek, kócsagok minden mennyiségben

Lemaradásaimat pótolva, ismét egy kapkodós blogbejegyzés következik. Aki már most unja a gémféléket lapozzon tovább, mert ez itt csak a kezdet. Igazság szerint sztorizgatni nem nagyon tudok, hisz az események két hete történtek és arra sem emlékszem mi történt velem 3 napja.

2007.09.01.,02. - Hosszú böjt után a bőség zavara

Lassan egy hónapja, hogy nem írtam a blogba, pedig három hétvége eseményeit is rögzítenem kellett volna. Na de majd most... A korábbi bejegyzésben bemutatott, majdhogynem kiszáradt balástyai homokbánya mindig tartogat meglepetéseket, csak időt kell rá szánni. Augusztusban több, mint száz kanalasgém tanyázott a tavon nem kevés szürkegém, ki- és nagykócsag társaságában. Sajnos mire felépítettem a fix lessátrat, a kanalasok már elmentek... Ennek ellenére - meghát máshol nem is volt víz a közelben - bizakodva néztem a hajnalok elébe.

2006.07.08. - Izzó napkelte

Egészen kiválóan indult a ma hajnali madárles. A lessátrat már előző délután kivittem az előző bejegyzésben bemutatott területre, ahol találkoztam annak tulajdonosával, így legalizálva ottlétemet. Jó reményekkel indultam neki az útnak, hisz korábban igen sok nagykócsag és szürkegém gyülekezett csapatosan a korai órákban a tavon.