Először is elnézést kérek a gémektől, hogy a kettővel ezelőtti bejegyzésben megvádoltam őket, miszerint az ő súlyuk alatt pattant el a lessátor rudazata. Megint eltört... öt nap után... gémfos nem árulkodik a 'megszállásról'. Úgyhogy szimplán sz*r a multinál vásárolt sátor. De mit is várjak 1499 Ft-ért?
Szóval kicsit letörve gondoltam a hajnali kelésre tudván, hogy a sátor bár használható, de kényelmetlenül szűk lesz. Induláskor levertem az ablakpárkányból az asszony hatamas kaktuszát, melyet aztán visszahelyezve az összes tüske a kezembe állt. Úgy éreztem felesleges elindulnom... hála az égnek meggondoltam magam.
A les mostanra érett be igazán. Már napkeltekor a közelbe merészkedtek a madarak. A szürkegémek és nagykócsagok még kicsit távolságtartóak, de a félénk kanalasok abszolút elfogadták. Nem volt hezitálás, ahogy felbukkant a napkorong, egy csapatban megjött mind a hatvanegynéhány példány. Végre volt téma a reggel legszebb fényeihez.
A kanalasok tisztálkodás után elindultak 'kótyagos kanalazós' túrájukra, a tó túlvégébe, így egy óra üresjárat következett. Na de ezután! Egyikőjük kivált a tömegből és megindult a les felé... Egy bolond százat csinál, jött a többi is. Pár perc múlva már ott dülöngéltek a sátortól öt-tíz méterre. Azt sem tudtam, hogyan komponáljak, a kezem remegett, a fókuszgyűrűt csak tekertem oda-vissza...
De hogy tovább fokozza a sors jóindulatát irányomban, két sárszalonkát küldött közvetlenül elém... már-már túl közel. Nagyon kedvelem ezeket a mókásan hosszú csőrű, pici fejű parti madarakat. Szondázgatták kicsit a partvonalat, majd a zár kattogásától megriadva elillantak.
Ahogy keményedtek a fények, kezdett tovább fokozódni a helyzet. Megérkezett kb. 100 bíbic, majd a hajnalban eltűnő pólingcsapat 150 fős tömegét követte a tőkésrécék zajos csapata. Amerre csak néztem madarak mindenhol... felemelő érzés... megérte korán kelni.
A kanalasok tisztálkodás után elindultak 'kótyagos kanalazós' túrájukra, a tó túlvégébe, így egy óra üresjárat következett. Na de ezután! Egyikőjük kivált a tömegből és megindult a les felé... Egy bolond százat csinál, jött a többi is. Pár perc múlva már ott dülöngéltek a sátortól öt-tíz méterre. Azt sem tudtam, hogyan komponáljak, a kezem remegett, a fókuszgyűrűt csak tekertem oda-vissza...
De hogy tovább fokozza a sors jóindulatát irányomban, két sárszalonkát küldött közvetlenül elém... már-már túl közel. Nagyon kedvelem ezeket a mókásan hosszú csőrű, pici fejű parti madarakat. Szondázgatták kicsit a partvonalat, majd a zár kattogásától megriadva elillantak.
Ahogy keményedtek a fények, kezdett tovább fokozódni a helyzet. Megérkezett kb. 100 bíbic, majd a hajnalban eltűnő pólingcsapat 150 fős tömegét követte a tőkésrécék zajos csapata. Amerre csak néztem madarak mindenhol... felemelő érzés... megérte korán kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése