Lemaradásaimat pótolva, ismét egy kapkodós blogbejegyzés következik. Aki már most unja a gémféléket lapozzon tovább, mert ez itt csak a kezdet. Igazság szerint sztorizgatni nem nagyon tudok, hisz az események két hete történtek és arra sem emlékszem mi történt velem 3 napja.
A képek alapján érdemes volt felkelni mind péntek, mind vasárnap hajnalban. A napkeltét mostanság vastag páraréteg kíséri a tó felett, ami nem teszi könyebbé a manuális fókuszálást. Sőt... a hajnali 4-5-6 fokokban lehűlő objektív az idő melegedésével vastagon lepárásodik, amitől megszabadulni nem egyszerű, és persze teszi ezt akkor, amikor akcióznak a dögök. (Azóta a probléma megoldódott, egy zsebtelep és PC ventillátor összeszerelésével.)
A terítéken ezúttal pár szürkegém és egy azaz egy darab nagykócsag volt. A pénteki nap egyetlen akcióját az jelentette, amikor a szürke halnyelő megborzolta tollazatát. Később a 'nagy fehér madár' néha a sátor felé nézett, de ezt azért nem nevezném adrenalinbombának. Készült pár statikus dokumentáció.
Na de vasárnap... A forgatókönyv az előző alkalmat idézte, igaz kócsag nélkül. Már-már halálra untam magam a sátorban, minden csúcsomat megdöntöttem a Tetrisben, amikor csobbanást hallottam. Az előző héthez hasonlatos egy szürkegém halat fogott. Sajnos ezúttal még meszebbre vitte a parton. A jó falatért ismét megküzdött derekasan... miközben nyomtam az exponálógombot, a kereső tetején egy árnyat láttam elillanni. A gém is beparázott, de a zsákmányt nem hagyta ott... röptében nyelte el egészen. Mint itthon kiderült az árnyék nem más mint egy általam jól ismert kocogó...
A képek alapján érdemes volt felkelni mind péntek, mind vasárnap hajnalban. A napkeltét mostanság vastag páraréteg kíséri a tó felett, ami nem teszi könyebbé a manuális fókuszálást. Sőt... a hajnali 4-5-6 fokokban lehűlő objektív az idő melegedésével vastagon lepárásodik, amitől megszabadulni nem egyszerű, és persze teszi ezt akkor, amikor akcióznak a dögök. (Azóta a probléma megoldódott, egy zsebtelep és PC ventillátor összeszerelésével.)
A terítéken ezúttal pár szürkegém és egy azaz egy darab nagykócsag volt. A pénteki nap egyetlen akcióját az jelentette, amikor a szürke halnyelő megborzolta tollazatát. Később a 'nagy fehér madár' néha a sátor felé nézett, de ezt azért nem nevezném adrenalinbombának. Készült pár statikus dokumentáció.
Na de vasárnap... A forgatókönyv az előző alkalmat idézte, igaz kócsag nélkül. Már-már halálra untam magam a sátorban, minden csúcsomat megdöntöttem a Tetrisben, amikor csobbanást hallottam. Az előző héthez hasonlatos egy szürkegém halat fogott. Sajnos ezúttal még meszebbre vitte a parton. A jó falatért ismét megküzdött derekasan... miközben nyomtam az exponálógombot, a kereső tetején egy árnyat láttam elillanni. A gém is beparázott, de a zsákmányt nem hagyta ott... röptében nyelte el egészen. Mint itthon kiderült az árnyék nem más mint egy általam jól ismert kocogó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése