Te jó ég... elszaladt a nyár... Közel 3 hónapja nem volt bejegyzésem. Nem volt időm szabadon fotózgatni, és valljuk meg a túlságosan forró időjárás sem volt alkalmas a lessátorban gubbasztásra. Azért jártam-keltem erre arra, de leginkább csak terepbejárás céljából. A Tóalj már június végére kiszáradt. 10 napig nem jártam arra majd egyszer csak holdbéli üresség fogadott a korábban mindig hangos szikes 'pocsolya' helyén. A meder közepén egy tehén legelt, a máskor a vízből alig kilátszó karó tetején szalakóta ült. Öt éves itt tartózkodásom alatt még nem láttam eltűnni a tavat, így megdöbbentő hatással volt rám. Remélem a gólyatöcs és gulipán fiókák már röpképesek voltak mikor a biztonságot jelentő víz megszűnt.
Pár napja kilátogattam a balástyai homokbánya tóhoz is, melynek élővilága az idei tavasz fő fotótémáját szolgáltatta. Ez a Tóaljnál jóval nagyobb területű és mélyebb medrű vízfelület, így bíztam benne, hogy van még rajta víz. Hát nincs... legalábbis a sekélyebbik 75%-án nincs. Viszont száraz lábbal keltem át a medrén, megismerve a belső szigetecskéket, ahol tavasszal a fészkelések zajlott és a meder egyenetlenségeit, hepe-hupáit így jövőre talán okosabban helyezhetem el a sátramat.
Sátor... az előző összefoglaló bejegyzésben említettem, hogy egy olcsó sátrat kint hagytam a tónál, hogy szokják a madarak. Megszokták, megtűrték... Nem úgy az ember! Ellopta... az értéke nem nagy, a minősége sátorozásra tökéletesen alkalmatlan. Tulajdonképpen készültem is az eseményre, így kettőt vettem... de mégis... bosszant a dolog. Az árnyékoló raselháló már nem kellett neki. A kép tetjén látható az a kb. 20 méterre lévő föveny, mely az előző bejegyzés képeinek színhelye.
Pár napja kilátogattam a balástyai homokbánya tóhoz is, melynek élővilága az idei tavasz fő fotótémáját szolgáltatta. Ez a Tóaljnál jóval nagyobb területű és mélyebb medrű vízfelület, így bíztam benne, hogy van még rajta víz. Hát nincs... legalábbis a sekélyebbik 75%-án nincs. Viszont száraz lábbal keltem át a medrén, megismerve a belső szigetecskéket, ahol tavasszal a fészkelések zajlott és a meder egyenetlenségeit, hepe-hupáit így jövőre talán okosabban helyezhetem el a sátramat.
Sátor... az előző összefoglaló bejegyzésben említettem, hogy egy olcsó sátrat kint hagytam a tónál, hogy szokják a madarak. Megszokták, megtűrték... Nem úgy az ember! Ellopta... az értéke nem nagy, a minősége sátorozásra tökéletesen alkalmatlan. Tulajdonképpen készültem is az eseményre, így kettőt vettem... de mégis... bosszant a dolog. Az árnyékoló raselháló már nem kellett neki. A kép tetjén látható az a kb. 20 méterre lévő föveny, mely az előző bejegyzés képeinek színhelye.
2 megjegyzés:
Na! Már azt gondoltam "kihalt" a blogod. Jelenleg engem is az ellophatatlan lessátor gondolata foglalkoztat, de lehet a végén valami mobil álcát csinálok - tehénbőrbe bújok - pl. :)
Mit nem lopnak el?
Nálunk régebben Hajdú-Biharban (Most Fejér megyei vagyok)a rekord az volt, hogy a cigányok a villanyoszlopot is lopták, nem csak a kábelt.
A blogod ihlette az enyémet is, mer' csináltam (rendes honlapra nincs időm két gyerek mellett), ha gondolod nézd meg! kaptam.blogspot.com
Üdv!
orvendek, h visszatertel geppel is terepre
ezek a kepek is tetszenek, de a hajnali madarakat szivesebben nezegettem
a satrat sajnalom, de szerintem kelet EUban ez jellemzo mindehol, sot nyugaton is, mert oda is kijutnak a testverek
Megjegyzés küldése