Karácsony harmadik napja... vagy másnapja... ki hogy mondja. Az előző heti nagy hótömeget fél nap alatt elmosta a tavaszi meleg és eső, így a fehér karácsony helyett húsvéti volt a hangulatom. Langyos szellővel érkeztem délelőtt az etetőhöz. Feltöltöttem a csemegének szánt dióval, majd beültem a lesbe.
Igazság szerint, nem számítottam nagy forgalomra, gondolván a meleg más utakra viszi a kosztosokat. De nem így történt. Folyamatos volt a forgalom egészen délután három óráig. A szokásos fajok jöttek, meglepetés nem ért: szén- és kékcinke, csíz, meggyvágó, fenyőpintty csuszka, fakopáncs, mezei veréb. Fura... idén erdei pintyet még nem láttam. Kár...
A nap nagy öröme a csuszka rendszeres visszatérése volt. Ennek oka elsősorbana dió volt. Két-három percenként fordult jól követhető koreográfiát követve. A csuszkáról tudni kell, hogy mindössze pár másodpercig van az asztalnál. Jön, körbenéz, csippent, röppen. Na ezt a 'körbenéz' pillanatot szerettem volna elcsípni. Nem olyan egyszerű ám... mire ráfordítom az objektívet, komponálok, élesre állítok, ő már a folyamat utolsó fázisában tart. De megismerve a kiszámítható mozgását, a kép ezúttal sikerült...
Érdekesség, hogy ezidáig azt hittem, hogy a nagyon kemény héjú diót (nem ilyen bolti csemege) csak a fakopáncs bírja feltörni. A csuszka azonban megcáfolta ezt, miután két alkalommal is, igen mókás mozgással püfölt lyukat a csonthéjasba.
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése