Szomorú ténnyel kell kezdenem e bejegyzést. Két hete az etetőhöz nagy reményekkel indultam fotózni... A lelkesedést azonban gyorsan lehűtötte a látvány, ami az erdőszélen fogadott. Az etető felborulva, a beszállóágak szétdobálva. Gondolhatnám, hogy emberi kéz művelte barbár tettről van szó, de a lényegen ez sem változtatna. Tételezzük fel, hogy az erős szél és a vérben forgó szemű vaddisznók - amik nincsenek a környéken - műve ez.
Fura mód, nem ütött szíven a dolog, nyugodtan hazagurultam, felszerelkeztem a szükséges szerszámokkal majd visszamentem és pár óra alatt működőképessé tettem az asztalkát. Ilyen ez a világ, évről-évre megtapasztalja az ember furcsaságait. Lényeg, hogy újra működik a dolog... mint a közhely mondja: ami nem pusztít el, az megerősít.
A hét elején már terveztem a fotózást. Az időjósok hideget és több-kevesebb napsütést ígértek. A hideg bejött, a napsütés azonban elmaradt. Szürkeség borult a Dél-Alföldre... Ennek ellenére kimentem a csipogókhoz. Vittem friss napraforgómagot, csemegének némi tört diót és beültem a lesbe.
xxx
A hideg meghozta a kosztosok étvágyát. A szokott koreográfia szerint a cinkék bátorságát követően a többi énekes is megtisztelte vendégszeretetemet. Néhány idén még nem látott vendég is megjelent egy bizalmatlan erdei pinty és egy kisebb csapat zöldike személyében. Sajnos a zöldikék a távolabbi etetőbe ültek be, így igazán kedvemre való fotót nem sikerült róluk készítenem. Ugyan ez igaz a meggyvágóra is... nem igazán tudom esztétikusan lefotózni, hisz nem használja a beszálló ágakat, hanem beül az asztal közepére és ott tömi magát percekig.
A fények sajnos nem voltak velem... Sokszor Iso 1000 érzékenységre volt szükség a megfelelő záridő eléréséhez. A náthám okozta erős veseműködés és a hideg ennyit engedélyezett. A fotózás mindössze három órát tartott. A napi fajlista: széncinke, kékcinke, fakopáncs, erdei pinty, meggyvágó, csíz, téli pinty, zöldike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése