Már a madáritató készítésekor az járt a fejemben, hogyan is lehetne egy kompakt, de kényelmes fix leshelyet kialakítani a fotózáshoz. Sokáig mértem, rajzoltam, számoltam, mire kialakult a végső terv, ami papíron jól nézett ki, de fejben még a dimenzióit sem tudtam igazán magam köré képzelni. Ez az első ilyen projektem és tartottam kicsit tőle, de végül csak belevágtam.
 |  |
Terveim szerint a lehető legkisebb, de még két ember számára is kényelmes masszív 'doboznál' bonyolultabb forma nem kell. A végső doboz belső méretei 180 cm széles, 140 cm magas és 125 cm mély. Mivel az itató vízfelszíne 50 cm magasságban van, így a kényelmes vízszint körüli fotózáshoz be kellett ásni a lest a földbe. Na ez volt az, ami megizzasztott. Három estén át lapátoltam a megázott földet.
Ezután megvettem a 7,5 x 7,5 cm-es oszlopokat és a 12 négyzetméternyi OSB lapot. Hazaszállíttattam, egy este alatt méretre vágtam, majd másnap reggel kivitettem az erdő szélére. Hat órányi helyszíni fúrás faragás majd az oszlopok 30 centi mélyre való leásását követően rendkívül robusztus és masszív szerkezetet kaptam. Hátra van még a festés, az ajtó és az ablak beszerelése az ablakvédő lap mozgathatóságának megoldása, a belső aljzat 'burkolása', valamint a tető vízelvezetésének kialakítása. Terveim szerint a tetőre hulló csapadék az itató vízutánpótlását is biztosítja majd.
Mostanra csak egyetlen bizonytalan tényező maradt... az ember. Vajon meddig fog állni ez a szerkezet, mikor gondolja úgy valaki, hogy őt zavarja ez az építmény és késztetést érez a rombolásra?! Ha így fog történni, nem azt a pár tízezer forint anyagot fogom sajnálni, hanem a projektbe fektetett két heti munkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése