2012.04.07. - Esőtánc

Úgy alakult, hogy szombaton késő délután egy rövid időre kiültem az erdei lesbe. Nem sok reményem volt a fotózásra, hisz egész nap borongós idő volt, a régen várt esőfellegek nyugat felől sűrű csatarendben közelítettek a szomjazó dél-alföldi puszták fölé. Nem tudom, mi késztetett indulásra, hisz egyértelmű volt, hogy hamarosan leszakad az ég.


Miután beültem a kunyhóba, hamarosan újabb árulkodó bizonygatták, hogy itt biza eső lesz. Mint ismeretes a madarak igen érzékenyek az időjárás változásaira. Az erdei énekesek igen nyugtalanul viselkedtek, hangosan csattogtak-csettegtek, a fekete rigók szokatlanul korán kezdték fütyürészésüket és a távolban egy fekete harkály hangos, gyakran felperdülő dobolása hallatszott.


Nem is volt nagy forgalom az itató körül. Elsőként egy szajkó oltotta szomját, majd egy kékcinege merészkedett a vízhez. Később aztán egy erdei pinty hím majd egy tojó mutatta meg magát, de látszott rajtuk a feszültség. Ekkora már szürke sötétség telepedett az erdőre, az ablakon kinézve ijesztően sűrű fellegek tornyosultak felettem.


Pár percre elcsendesedett a szél, megállt a levegő... Az utolsó előtti pillanatban még egy nejlonzacskót húztam a kihelyezett vakura, majd visszaülve a lesbe a vihar előtti csend feszültsége egyik pillanatról a másikra átláthatatlan esőfüggönyben robbant ki.


Ha nincs madár, gondoltam fényképezem az esőt. A szinte éjszakai sötétségben csak a szemben elhelyezett villanó fényét tudtam használni, így 'megfagyasztva' a fröccsenő vízcseppeket...

Nincsenek megjegyzések: