Csúful el vagyok maradva az utolsó két fotózásom eseményeinek lejegyzésével. Nem igazán volt izgalmas egyik hajnali madárvárta sem, így nem éreztem motivációt a képek kidolgozásához és a bejegyzések megírásához. Azonban ennek a blognak az ismeretterjesztésen, tájékoztatáson, neadjisten szórakoztatáson kívül számomra a legfontosabb célja a hitelesség és a teljesség, így 'kénytelen' vagyok lejegyezni ezen két nap történéseit is.
Ez előző napok, hetek megfigyelései során tíz fészket és azokban összesen harminc tojást számoltam össze. Ezek a szigetek elég mély vízzel voltak körülvéve, így kellően védettek a négylábú ragadozóktól. Nem is zavartatták magukat a töcsök a jelenlétemben.
Olyannyira nem, hogy a kotló madarak ügyet sem vetve rám ültek egész reggel a tojásokon. Mindössze egyetlen pár mutatott be némi szinkron tollászkodást az ellenfényben és egy kócsag pihent meg a hajnali fényekben a szemközti erdőcske egyik fájának koronáján.
Az unalmat fél hét körül zavarta fel valami. Mind a tojók, mind a hímek összegyűltek a fészkek körül és hangos kiabálással, 'méretüket' fitogtató szárny tárogatással jelezték, hogy valami veszélyt éreznek. Hiába néztem, kerestem a betolakodót a sátor ablakain keresztül, nem láttam a zavarás okát.
Készítettem pár képet a kétségbeesett szárnyasokról, majd úgy döntöttem kihasználva a nyugtalan helyzetet és én is távozom, hogy később ne kelljen felvernem a telep nyugalmát.
1 megjegyzés:
Petibá!
Az ellenfényes magányos gólyatöcs nagyon brutális ám! :)
Gratula!
Megjegyzés küldése