A szombat esti híradások az egész országot beborító havazástól voltak hangosak. Kezdetben mifelénk csak havaseső és latyak jutott belőle, de hajnalra azért pár centi fehér lepel csak ráborult a Dél-Alföldre is. Reggel nyolckor értem a lesbe, letakarítottam róla az éjjel hullot havat, majd friss magot szórtam ki. Ahogy beültem a lesbe a hóesés ismét rákezdett, de szerencsére ez a fotózásnak csak jót tett.
Rég látott forgalom volt az asztalnál. Szó szerint ellepték az énekesek az egy négyzetméternyi felületet. Különleges faj, vagy hatalmas akciózás ezúttal sem volt, így a rendszeres olvasóim talán már unják is ezeket a bejegyzéseket, amit meg is tudok érteni. De aki ült már karnyújtásnyi közelségben ezek közt az apró szárnyasok közt, az talán megérti, hogy miért is éri meg hétről hétre pár órácskát figyelni őket... pedig nem csinálnak mást, mint esznek.
Na de vissza a tényekhez. Szóval semmi nagy izgalom: széncinke, kékcinke, csíz, fenyőpinty, zöldike, meggyvágó, fakopáncs. Kicsit telhetetlenként jegyzem meg, hogy a csuszkákat hetek óta nem látom, és a karvaly sem mutatkozik hosszú idő óta. Sebaj...
Az előző bejegyzésben emlegetett meggyvágó 'tömeg' ezúttal is mutatkozott. Volt alkalom, hogy hárman is ültek a magok közt. Tohonya dögök... csak ülnek és igénytelen módon tömik a begyüket. Semmi akciózás, semmi pózolás... lusta, nagyfejű dögök :-) De azért kedvesek... csak néha veszekedhetnének egy kicsit valamelyik beszállóágon.
Három órányi ücsörgés okozta lábelfagyás és az egyre erősebben szakadó hó azonban hazazavart. A város határában a fóliasátrak vázának előterében egy nagyobb csapat őzet láttam meg. Lehúzódtam az autóval, elővettem a felszerelést és dokumentáltam pár képet róluk. Csak hogy nem legyen már olyan rém unalmas ez a madaras bejegyzés.
2 megjegyzés:
Akarnék én is lessátrat és etetőt építeni, de egyelőre nincs időm rá. Az élményt részben pótolják ezek a bejegyzések és főként folyamatosan növelik a kedvem. De ami késik remélem nem múlik, ki fogom próbálni. :)
Megjegyzés küldése