Tíz nap késéssel és lassan megkopó emlékekkel kezdek ezen hajnal történéseinek lejegyzéséhez, pedig az idei egyik legizgalmasabb fotózásomról van szó, tele számtalan emlékezetes helyzettel. Egy hétköznap hajnalról lesz szó, mely a elkészült képeket visszanézve egészen ünnepélyesre sikeredett.
Hálás hely ez a homokbánya tó Balástya külterületén. Valamikor 2006 nyarán jártam először a területen fényképezőgéppel a kezemben. Akkoriban még erősen látszott a munkagépek ténykedésének nyoma, de mostanra a természet elvitathatlanul visszahódította azt, ami korábban az övé volt. Tulajdonképpen az autópálya építés okozta tájseb idővel eszményi élőhellyé változott a parti és gázló madarak számára. A tó egyik fele lapos tocsogó, a másik oldala mélyebb medrű halastó, számtalan szigettel, homokpaddal tagolva, kiváló fészkelési lehetőséget adva elsősorban a parti madaraknak.
Idén ez volt a harmadik lesfotózásom a területen. A sátor még mindig érintetlenül áll a sekélyebb rész partján, ami valljuk be örömteli a mai világban. A fotózás iránya egy viszonylag tiszta vízfelületet céloz, jobbra a sátortól, - jó húsz méterre - pedig egy kis szigeten egy gulipánfészek található. Az előző esti sátor ellenőrzés során két tojást láttam a mélyedésben. Mivel a gulik elég következetesen négy tojást raknak, így további párzások megörökítésének kósza reményével vártam a 'holnapot'.
Másnap hajnalban sűrű köd borította a tavat és a környező nyílt pusztát. Miközben a nádasban bolyongva kerestem a leshez vezető kitaposott ösvényt, a nadrágom szép lassan átnedvesedett a csizmaszár felett. Négy fokot mutatott a kocsi hőmérője... nem volt melegem.
Elfoglaltam a helyem a sátorban és vártam a napkeltét. A fészken olyan nyugodtan ült a gulipán - tételezzük fel - mama, hogy a két másodperces hosszú expozíció ellenére is pengeéles képet kaptam. Negyed órával később egy gólyatöcs tévedt a sátor elé... dermedten állt és figyelt... az egytized másodperces expozíció róla is éles-kékes képet eredményezett.
Amíg a nap fénye a horizont felett derengeni nem kezdett, azon morfondíroztam, hogy az egyre sűrűsödő ködpára a víz felett jó vagy rossz dolog? Egyfelől a látótávolság lecsökken, részletgazdag fotók nemigen készíthetők, viszont a pirkadat lágymeleg fényei csodás játékot játszanak ilyenkor. És valóban... ahogy a kékből vörösbe fordult az ég alja, a pára mesebeli tónusokat festett a tó vizére. Szerencsémre három gulipán is úgy döntött, hogy fotózzam le őket ebben a fényjátékban. Az utóbbi idők egyik kedvenc képe ez számomra.
Begyorsultak az események... előttem a görbecsőrűek tollászkodtak, jobbra tőlük egy gólyatöcs szondázgatta a vizet, a gulipán fészek közelében pedig két bíbic igazgatta a toálettjét, majd egy kis lile is megjelent a homokpadon. Nem győztem kapkodni a fejem. Rég volt már ilyen mozgalmas a hajnal...
Időnként ellenőrizve a képeket, az egyiknek hátterében nagyméretű fehér foltra lettem figyelmes. A lesből kitekintve egy hattyú sziluettjét véltem feltételezni a ködön túl. Hmmm... bütykös hattyú. Szinte 'közhelyes' madár, hisz a Balaton partján kézből etetik az emberek, de mégis nagy öröm volt, hogy itt és most fotózható közelségbe merészkedett.
Minden évben költ itt egy pár... két éve a fészkük egészen látványos helyen volt, de egy pár napos viharos széllel kísért esőzés elvitte azt. Tavaly nagyon zárt helyen próbálkoztak az utódneveléssel, de az igazat megvallva nem nagyon foglalkoztam a jelenlétükkel. Most viszont, hogy ebben a ködben úszó fényben kerültek elém, egészen izgatott lettem.
Hatalmas madarak... szárnyfesztávolságuk két és fél méter feletti, és igen különleges élmény, mikor felszállnak az ember közelében. Mókásan nagy lábukkal tapossák a vizet, kiterjesztett szárnyuk csapkodásának összetéveszthetetlen vuhh-vuhh hangja példázza, hogy micsoda erőkifejtés is kell egy tíz kilónál nehezebb test levegőbe emeléséhez.
A monogámiában élő hattyúpár tojója bukkant fel a ködben. Meg-megállt, tollászkodott, víz alá nyomta fejét, majd hosszú nyakát az ég felé nyújtva rázta le magáról a vizet. Kattogott a gép... tökéletes távolságban, kellemes lapos fényeknél pózolt. Majd hirtelen a lessátor felé kezdte meg felszállását... vuhh-vuhh... elemelkedett a vízről és szinte ijesztő közelségben húzott el felettem. Röptében az evezőtollainak jellegzetes fütyülése még sokáig hallatszott.
Alig tértem magamhoz az élmény okozta 'sokktól', szemből a nemcsak test-, de bütyökméretében is nagyobb hím érkezett meg a sátor elé. Gyorsan leszereltem a telekonvertert, hogy hatalmasságát valahogy beletuszkolhassam a képmezőbe. Csendesen úszkált előttem, majd taposni kezdte a vizet... vuhh-vuhh... távozott.
Talán nem meglepő, hogy a tojó tért vissza. Az ellenfényben kitárva hatalmas szárnyát mint egy angyal állt előttem. Egészen gyönyörűséges pillanatok voltak... Majd komótosan, kicsit esetlen, totyogó mozgásával balra elsétált a nádasba.
Azonban ismét felbukkant a hím... Csőrét az égre szegezve, földöntúli hanggal jelezte egyeduralmát. Majd egyre közelebb jött. Egyszer csak megállt... ideális távolságban... kiemelkedett a vízből, kidüllesztette hatalmas mellkasát és kitárt szárnyával egyértelmű kompozícióba rendezte a képet. Ritka szerencse, hogy minden így összejöjjön.
A tojó eközben egyre távolabb totyogott... a hím pedig sietve kapkodta lábait, hogy beérje. Jó száz méterre távolodva tőlem, már együtt lépdeltek - mint utóbb kiderült - a fészek felé. Ha ebben a pillanatban abbahagyom a fotózást, már akkor is csodás élményekkel gazdagodva indultam volna haza.
Maradtam... Fél óra elteltével a sátor mögötti fövenyen egy kis lile csilingelő hangjára lettem figyelmes. Nem terveztem, hogy abba az irányba is fotóznom kell, de gyorsan átrendezve a felszerelést, az objektív máris a bejáraton nézett kifelé.
Állvány helyett a kabátomra helyeztem a gépet, így rendkívül alacsony, földközeli perspektívából fotózhattam a népiesen csöröcsirrnek is nevezett apróságot. Micsoda kontraszt... az előbb még az egyik legnagyobb testű röpképes madarat, most pedig egy mindössze három dekás apróságot kaptam lencsevégre.
És a meglepetések sora nem zárult le... a 'hivatalos lőirányba' visszatérve egy nagy kócsag lépdelt óvatosan felém. Olybá tűnik csak a páros években nyílik alkalmam a gémfélék fotózására. Vadászott... időnként le-lecsapott, de legtöbbször üres csőrrel emelte ki fejét a vízből.
Keresztül-kasul bejárta az előttem fekvő területet, nem győztem követni és le-, s felszerelni a telekonvertereket. Azt hiszem, végül megunta a sorozatos kudarcot és üres gyomorral távozott. Jött helyette azonban egy kis kócsag is.
Pár méterre a sátortól jobbra szállt le... Az igazat megvallva, az adrenalin már annyira dolgozott bennem, hogy kissé kapkodva fordítottam rá a gépet, így sikerült elijesztenem... egy portrét azonban hagyott magáról a memóriakártyán.
És ha ez még mindig nem lett volna elég... hangutánzó nevüket öregbítve egy küszvágó csér pár érkezett meg az öt nappal korábban vízbe helyezett fatörzsre. Az ezidőtájt - kilenc órát mutatott a telefon - már igencsak kemény fényekben rendezgették tollaikat, szárítgatták magukat a napon, majd tíz perc elteltével távoztak. Ezek az első fotóim a fajról.
Kezdtem belefáradni a kavalkádba. Négy óra alatt több élmény ért, mint máskor hónapokon keresztül. És akkor még nem is meséltem a fürdőző kis liléről, a tollászkodó bíbicekről és piroslábú cankókról, a korábban soha nem látott apró partfutóról. Elég volt... pakolni kezdtem... de a sátor mögött megláttam egy sárga billegetőt... A kép elkészült, de szerencsére a memóriakártya megtelt...
Elnézést, ha sokat beszéltem...
8 megjegyzés:
Nem baj, ha sokat "beszélsz", élvezet olvasni és nézni a fotókat!
Őszinte gratulációm Péter. Rendkívül érdekes posztot írtál a szokásos remek fotókkal körítve.
Valóban csodálatos volt a felhozatal, nagy élmény lehetett!
Jó volt olvasni! Köszi!
Csodás volt a beszámoló! És fantasztikusak a képek (mint mindig)! Élmény volt olvasni! Sok ilyen eseménydús napot!
Megérdemelted már ezt a sokadalmat ennyi év után,gratulálok!
Szia Péter,
még sok hasonló élményt kívánok neked!
A képek csodásak!
Miki
Fantasztikus kavalkád, és nagyon jók az összekötő szövegek!
hiába vagyok madárbolond, városlakóként sokukat egyszerűen sosem láttam élőben, így fel sem ismernem magamtól.
Gyönyörűek a fotók.
Péter!!
Nagyon szép reggeled lehetett , már-már irigykedem!! De csak kicsit:)
Nagyon jó fotók ! Gratulálok!
Vigyázz a fok védett fajok fotózására , már költés van! Ma értesítettek , hogy a lesemet lebontatták a vadászmester jelenlétében egy szaros gödörnél!
A les egy nádszövet volt 4db lécen:)
Barátsággal Tibi
Megjegyzés küldése