Az elmúlt időben kezdett kissé lelkiismeret furdalásom lenni, hogy kizárólag csak a töcsökkel foglalkozok. Ezt az érzést ellensúlyozandó ezúttal őzlesre indultam... A - korábban a gázlómadarak fotózásához várva várt - fátyolfelhős, de kellően fényes hajnal ezúttal a Papfenyves széles mezején talált rám. Persze hogy ne legyen minden pazar, komoly 'köd' is gomolygott a réten, kellően szétmosva az amúgy élesnek hitt képeket.
Ahogy a nap a horizont fölé emelkedett, a sátortól jobbra mintegy húsz méterrre megjelent egy négy fős sutacsapat. Elég gyorsan távolodtak tőlem, így mindössze pár percig csodálhattam őket a lencsén keresztül.
Körülbelül kétszáz méterre állapodtak meg tőlem és kezdtek békésen legelészni... Eközben mormoltam az imát, hogy valamilyen okból induljanak vissza felém. Már-már az a perverz gondolat támadt bennem, hátha egy kutya pontosan az objektív felé tereli őket, hogy elkészíthessem a tökéletes "felém-rohanó-őz" képet... Lelki szemeim előtt már láttam is a bekeretezett fotót a falon, mikor jobbról egy puli a környező tanyákról megjelent és hajtani kezdte őket. Sajnos rossz irányba...
3 megjegyzés:
Mennyire lehet a nagyágyúval svenkelni? Az alsónál volt s?
Lehet veles svenkelni (itt is volt)... mondjuk foleg az 501-es manfrotti videofej a nagy segitseg... egy gondom van csak vele, hogy ha akciot fotozok, mindig remeg a kezem es vertikalisan is berazom a cuccot :-)
Hú, öregem, én akcióban izzadok, mint a disznó, és szintén remeg a kezem. A legutóbb a CF-kártyával alig találtam bele a likba - nagyon gáz volt. Fel is nyomtam minimum 1/500-adra...
Megjegyzés küldése