Izgalmasan indult a mai nap. Hajnali négykor kinéztem az ablakon és csodás, szikrázó csillagos égboltot láttam. Konklúzió? Nem megyek a tópartra, mert a kemény fények csak megkeserítenék a madárfotózást. Így hát irány a puszta! A városhatáron túlra érve egyre vastagabb, tejfölszerű ködben, párában próbáltam beazonosítani a dűlőutat célom felé... másodszorra sikerült is. Gyanús volt, hogy mégsem lesz olyan verőfényes ez a mai reggel.
A lessátor felállítása után, jó egy órát vártam a felkelő napra és az őzek megjelenésére. El is jött mindkét esemény közel azonos időben, de a köd nem akart felszállni. Két őzsuta ballagott be az objektív elé, éppen a látótávolságon belülre.
Mindössze pár kép készült, miután egy mögöttem elvágtató bak hatására mindketten jobbra eltávoztak. Egy nem túl hatásos, de annál hangosabb átszerelést követően immáron a bak irányába fordulva ültem a lessátorban és vártam. 10-15 perc elmúltával az előző két alany immáron balról, békésen legelészve baktatott be a képbe. Sajnos kissé távol voltak, és csak bízhattam benne, hogy felém veszik az irányt... nem tették. Leheveredtek és elkezdtek kérődzni. A közel egy órányi unalom alatt háromszor kellett megtakarítanom az objektív frontlencséjét a rácsapódott párától.
Miután angolosan távoztak modelleim, ismét 180 fokot fordultam a lesben, és vártam a jószerencsét. Ha fortuna mértékegysége mezei nyúl, akkor igazán szerencsés ember vagyok. Legalább tíz egyed rohangált keresztül-kasul a pusztában. Egyikőjük bemutatta boksztudását is, egy a sűrű hajnali levegőtől még nehezen röppenő pillangót sorozott meg mellső mancsaival...
Mindössze pár kép készült, miután egy mögöttem elvágtató bak hatására mindketten jobbra eltávoztak. Egy nem túl hatásos, de annál hangosabb átszerelést követően immáron a bak irányába fordulva ültem a lessátorban és vártam. 10-15 perc elmúltával az előző két alany immáron balról, békésen legelészve baktatott be a képbe. Sajnos kissé távol voltak, és csak bízhattam benne, hogy felém veszik az irányt... nem tették. Leheveredtek és elkezdtek kérődzni. A közel egy órányi unalom alatt háromszor kellett megtakarítanom az objektív frontlencséjét a rácsapódott párától.
Miután angolosan távoztak modelleim, ismét 180 fokot fordultam a lesben, és vártam a jószerencsét. Ha fortuna mértékegysége mezei nyúl, akkor igazán szerencsés ember vagyok. Legalább tíz egyed rohangált keresztül-kasul a pusztában. Egyikőjük bemutatta boksztudását is, egy a sűrű hajnali levegőtől még nehezen röppenő pillangót sorozott meg mellső mancsaival...
A nagy kérdés a végére: Holnapra felhősödést mond az időjós... hova menjek fotózni???
2 megjegyzés:
:) Nagyon jó ez a füles, (ugye ez most nem őz? ;)
A hajnalpírtól ilyen vörös a köd? Szméletlen hangulata van annak a képenek.
... ez elefánt téééé! Ja ellenfényes hajnali párás levegő vagy 10 percig ilyet csinál 6300K WB mellett... tetszett nekem is!
Megjegyzés küldése