2007.05.01. - Gólyatöcsök násza

Majd elfelejtettem bevésni a történéseket ide a blogba... A legfontosabb, hogy ismét dicsértetik Misik atya neve, aki secc-perc alatt megtákolta a motort, így újra mobil vagyok. Szombaton kicsit megkésve, de még napkelte előtt kiértem a Papfenyvesbe őzeket lesni. Voltak is kilencen, de túlságosan messze a fotózáshoz. Izgalmat csak egy platónyi vadász jelentett, akik pont lőirányban (vadász-őzek-én) bukkantak fel. Szerencsére felmérték a terepet, vélhetően látták a lessátorból kikandikáló objektívet, így lövés nem dördült.

A munka dicső ünnepén, a tavaly kócsagos homokbányaként aposztrofált területre mentem ki. Az elmúlt időszakban a tó körül komoly terepmunka folyt, melynek hatására a víz körüli természetes sánc eltűnt. Ez egyfelől jó, hisz az objektum a tájba illeszkedővé vált, másfelől meg a madarak sokkal védtelenebbek, ami érezhető is volt zavartságukon.

Ettől függetlenül eredményesnek mondhatom a napot. Hajnalban nem kevés póling jelent meg egy távoli fövenyen, de sajnos ahogy a nap megjelent, ők eltűntek. A már-már unásig fotózott cankók igen zavartalanul táplálkoztak a sátor közvetlen közelében... sőt mondhatom kellemetlen közelségben, hisz a magas perspektíva negatív hatása érződik a képeken.

Öröm volt azonban egy kis lile felbukkanása. Persze mindig megjelennek, de ezeket a csöppnyi madarakat csak 4-5 méteres távolságból lehet hatékonyan fotózni. Ezúttal sikerült... semmi extra, de rajta van a képen.

Hét óra magasságában éppen megszunnyadni készültem, mikoris a jobb oldalról égtelen csőrcsattogásra lettem figyelmes. A reflexek beindultak és eszembe jutott, hogy ez a gyólyatöcsök nászának előjátéka. A sátor ablakában 90 fokot fordítottam a rendszeren és meggyőződhettem, hogy bizony a tojó beadta a derekát, már zajlott is az oly rég óta várt 10 másodperces. Nem mondom kissé megremegett a kezem, de a képek technikai minősége talán vállalható.