2008.10.24. - Pár szösszenet

Eltelt ismét két hónap úgy, hogy nem írtam ide egyetlen betűt sem. Hogy miért? Mert nem voltam fotózni. Hogy miért? Mert lusta vagyok, mert hajnalban hideg van, mert megint tönkretették a lessátramat, mert elmentek a parti madarak, mert csak... Azonban az a tény, hogy nincsenek heteken át bejegyzések, még nem jelentik azt, hogy nem járom a vidéket. Véleményem szerint a természetfotózás nem csak a képekről szól. Van, hogy az ember néha csak körbejárja a határt, nyakába távcsövet akaszt és kóborol egy jóízűt. Eközben meg-meglát valami érdekeset, szokatlant, majd másnap újra bakancsot húzva próbálja megfejteni a rejtélyt. Ismerkedik a természettel, megfigyel, tapasztalatokat gyűjt. Számomra ezáltal válik teljessé a természetfotós lét.

Szóval... az elmúlt hetekben rókákat hajkurásztam, de sok sikerem nem volt. Majd a darvakat kerestem, de csak a húzásukat látom, a krúgatásukat hallom. Sebaj... Az élmény megvolt. Ma azonban egy új őzes placcra tettem ki a sátrat. Igazából nem is az őzek, hanem a sárguló levelek nyújtotta háttér motivált a hajnali kelésben.

Sajnos mind a fenséges napkelte, mind az őzek tömege elmaradt. Sűrű fellegek alatt egy bak és egy suta váltott ki a sátor előtt, így a körülmények nem sok esélyt adtak a fényképezésre. ISO400 érzékenység és f5.6-os rekesz mellett is csak 1/15-1/100-as záridőre futotta. Később a darvak is megmutatták magukat, a fejem felett húztak a táplálkozóterületre... de hogy hova is konkrétan, arról fogalmam sincs. Az unalmas órákat egy bogács virágján dermedten pózoló méh memóriakártyára rögzítésével ütöttem el.

Nem volt túlságosan aktív a reggel, mégsem vagyok csalódott... Ha pici élményekkel is, de ismét gazdagodtam.