2008.12.14. - Kezdődik a madáretetés

Nem kedvezett az időjárás mostanság a fotózásnak. Itt a tél, a munkaidő végére teljes sötétség borul a Dél-Alföldre, a hétvégéket pedig rendre borulás és eső jellemezte az elmúlt hetekben. Párszor bakancsot húzva ellátogattam a közeli Pap-fenyvesbe, de sok mindent nem láttam. Hol a krosszmotorosok, hol a vadászok miatt távoztam keserű szájízzel.

Pár hete azonban elkezdtem a téli madáretetést. Bár az igazi tél várat még magára, de az énekesek kis adagokban lassan kezdik fogyasztani az eleséget. És nem csak ők... a kukoricára rendre rájárnak az őzek is. Sebaj... Egy-egy napsütéses hétvégi délutánon párszor kiültem a lesre, de madárforgalmat nem nagyon láttam. Ma azonban bebizonyosodott, hogy madarak is látogatják az etetőt.

Délelőtt távcsővel felszerelkezve szaladtam ki az erdőre... vittem egy kis magot pótlásnak, majd sétáltam egyet. A szokásos utamat bejárva bosszankodva vettem észre, hogy a parkerdőbe bevezető gyalogút mellett közvetlenül egy fél őz teteme rothad, az úton pedig egy fekete zsák, benne a belsőségek. A múlt hét végén erős puskadurrogástól volt hangos az erdő, gondolom annak eredménye a dög. Nem-nem... nem a vadászat ellen hangoskodom... de egy alapvetően szabadidős célokat szolgáló erdőben, miért így kell ezt intézni? Ilyen volna a felelős vadász hozzáállása? No mindegy...

Bízván a felhők elvonulásában egy gyors ebéd után motorra pattantam, kirobogtam, lesbe beültem, felszerelést összeraktam és máris előttem voltak a széncinkék. 2-3 éve fotóztam utoljára cinkéket, és el is felejtettem, hogy milyen mozgékonyak. Soha nem maradnak pár másodpercnél tovább egy helyben. Berepülnek, felkapnak egy magot, majd tovaszállnak... nem egyszerű elkapni őket.

xxx

Bezzeg a nagy fakopáncsok... az ő mozgásuk pár perc alatt kiismerhető. Beszállóágon körbenéz, mag felcsippent, majd a pár méterre álló fa törzsén elfogyaszt. Már-már kiszámíthatóan unalmas koreográfia szerint, közel másfél órán át kosztolt egy hím és egy tojó. Az 1/40 záridővel készülő képek statikusságát a napnyugta előtti bársonyos ellenfény tette kissé esztétikusabbá.

Remélem a hideg és hó érkezésével kicsit több faj jelenik meg az etetőn, addig is hordom a magot rendületlenül.