2008.12.31. - Búcsú az Óévtől

Ez az év utolsó napja. Két felvonásban 6 órát ültem a lesben. Egyszerűen többet nem bírnak a lábujjaim mozdulatlanul. Új fajok nem jelentkeztek a madáretetőn, így volt időm elmélkedni az idei év 'teljesítményén'.

Egyfelől hasznosnak ítélem, hisz a tavaly oly nagyon áhított kanalasgém fotók időn elkészültek. Persze egyik sem 'pályázatképes', de az élmény felejthetetlen volt. Másfelől csalódás, hisz:

• - keveset voltam terepen
• - ellopták/tönkretették három lessátramat
• - a jól induló feketególya fészkelés a Papfenyvesben elmaradt
• - alig volt madár a Tóaljon
• - egyre több a nulla morállal bíró krosszmotoros

De a negatívumok csak erősítik az elhatározást bennem, hogy jövőre többet, jobban kell a hobbimmal foglalkoznom... hisz örömet okoz.

A nagy elmélkedés közben azért fotóztam is pár képet. Az egyik a napok óta idegesítő 'villám'-csuszka, mely végre egymás után kétszer ugyanarra a helyre érkezett. Sem esztétikailag, sem technikailag nem tökéletes a kép, de rajta van a madár. A másik a fakopáncs röpkép 'projekt', melyet napok óta próbálgatok. Sajnos a fénymennyiség továbbra is korlátos, így az igazán elfogadható kép még várat magára, de a reakcióidőm javult és sikerült a kompozícióban tartani a madarat.

Igazából más fajokkal nem igazán foglalkoztam, egy-egy pinty a környező fák ágain került csak a memóriakártyára.

Folytatás jövőre...

2008.12.28. - Végre hó!

Vége a Karácsonyi bejglifalásnak. Az ünnep egyik legszebb pillanata az volt számomra, mikor Szenteste nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó. Igazi meglepetésként ért a dolog, de a fejemben már cikáztak is az erdei madáretető havas környezetében készülő képek.

x

2008.12.21. - Madáretetés

Az igazat megvallva, ezen bejegyzés megírása nem egyszerű feladat. Ennek oka az, hogy egy hete történt eseményeket próbálok reprodukálni. Sokszor arra sem emlékszem, előző nap mit ebédeltem, így az ünnepek alatti információáradat lefárasztotta agyamat annyira, hogy nem sok minden jut eszembe, mi is történt a madáretetőn ezen a napon.

Sütött a nap, az biztos. Nagy forgalom nem volt az is biztos. Arra is emlékszem, hogy a csuszka nagyon felidegesített. Képtelen vagyok megfotózni... a lessátor mögül érkezik, a másodperc törtrésze alatt felkapja a magot, majd visszarepül mögém. Nem száll kétszer ugyanarra a pontra, így még csak felkészülve sem várhatom. De majd csak kiismerem... Viszont a rendkívül óvatos szajkó is tiszteletét tette a terülj-terülj asztalkánál. Sajnos az objektív konverterezve volt, így a kompozíció csak olyan ad-hoc jellegű lett. De legalább kép lett...

A kosztosok (emlékeim szerint): kékcinke, széncinke, nagy fakopáncs, szajkó, csuszka. Mára ennyi a történet.

2008.12.14. - Kezdődik a madáretetés

Nem kedvezett az időjárás mostanság a fotózásnak. Itt a tél, a munkaidő végére teljes sötétség borul a Dél-Alföldre, a hétvégéket pedig rendre borulás és eső jellemezte az elmúlt hetekben. Párszor bakancsot húzva ellátogattam a közeli Pap-fenyvesbe, de sok mindent nem láttam. Hol a krosszmotorosok, hol a vadászok miatt távoztam keserű szájízzel.

Pár hete azonban elkezdtem a téli madáretetést. Bár az igazi tél várat még magára, de az énekesek kis adagokban lassan kezdik fogyasztani az eleséget. És nem csak ők... a kukoricára rendre rájárnak az őzek is. Sebaj... Egy-egy napsütéses hétvégi délutánon párszor kiültem a lesre, de madárforgalmat nem nagyon láttam. Ma azonban bebizonyosodott, hogy madarak is látogatják az etetőt.

Délelőtt távcsővel felszerelkezve szaladtam ki az erdőre... vittem egy kis magot pótlásnak, majd sétáltam egyet. A szokásos utamat bejárva bosszankodva vettem észre, hogy a parkerdőbe bevezető gyalogút mellett közvetlenül egy fél őz teteme rothad, az úton pedig egy fekete zsák, benne a belsőségek. A múlt hét végén erős puskadurrogástól volt hangos az erdő, gondolom annak eredménye a dög. Nem-nem... nem a vadászat ellen hangoskodom... de egy alapvetően szabadidős célokat szolgáló erdőben, miért így kell ezt intézni? Ilyen volna a felelős vadász hozzáállása? No mindegy...

Bízván a felhők elvonulásában egy gyors ebéd után motorra pattantam, kirobogtam, lesbe beültem, felszerelést összeraktam és máris előttem voltak a széncinkék. 2-3 éve fotóztam utoljára cinkéket, és el is felejtettem, hogy milyen mozgékonyak. Soha nem maradnak pár másodpercnél tovább egy helyben. Berepülnek, felkapnak egy magot, majd tovaszállnak... nem egyszerű elkapni őket.

xxx

Bezzeg a nagy fakopáncsok... az ő mozgásuk pár perc alatt kiismerhető. Beszállóágon körbenéz, mag felcsippent, majd a pár méterre álló fa törzsén elfogyaszt. Már-már kiszámíthatóan unalmas koreográfia szerint, közel másfél órán át kosztolt egy hím és egy tojó. Az 1/40 záridővel készülő képek statikusságát a napnyugta előtti bársonyos ellenfény tette kissé esztétikusabbá.

Remélem a hideg és hó érkezésével kicsit több faj jelenik meg az etetőn, addig is hordom a magot rendületlenül.