Hétvégére esőt mondtak az időjósok, így péntek délutánra ütemeztem heti fotózásomat. Mily meglepő ezúttal is a Papfenyves mellé mentem, elsősorban őzekre számítva. Azt hittem időben érkeztem (15:30) és még üres lesz a terület, de ahogy haladtam a lesgödör felé sikerült onnan 5 őzet elzavarnom. Ez rossz ómen, ilyenkor általában üres memóriakártyával térek haza.
Sebaj... a hozott gyalogsági ásóval mélyítettem egy kicsit a gödrön, majd beleállítottam a lessátort és vártam a jó szerencsét. Mögöttem ragyogóan sütött a nap, előttem komor sűrű fellegek gyülekeztek... igazán különleges fények voltak. Sokáig nem történt semmi...pontosabban nem sokat láttam. Különleges perspektívát biztosít a földközelből történő fotózás, de a távoli események az aljnövényzet miatt tudtomon kívül történnek.
Elkezdtem internetezgetni, elmerültem az aktuálpolitikai cikkek olvasgatásába, majd egyszer csak felnézve az álcaháló sűrűjén át egy suta állt előttem alig húsz méterre. Közel volt... nagyon közel... hatalmasnak tűnt. Természetesen az adrenalin ezúttal is kapkodást idézett elő. Rögtön képet akartam... kissé gyorsan fordítottam rá az objektívet, így mire a keresőbe néztem már nem találtam. Pár másodperc múltán nem láttam sehol... olyan volt ez a pár másodperc, mint egy látomás. Élmények nagy, elpuskázott lehetőségnek sem utolsó.
Később fotóalanyként fácánok jelentek meg. Jobbról két tyúk szedegetett, de hallottam mögülem a kakas kakatolását is. A tyúkok izgatottan figyeltek rá, majd eltűntek. Bő fél óra múlva azonban felbukkant a kakas. Jobbra tőlem a sátorral egy vonalban kakatolt egyet... majd kiestem a sátorból, hogy lefotózhassam. Ezután a délceg hódító szép ívben de konstans távolságot tartva a sátortól elindult balra az erdő felé. Egyszer-egyszer megállt, de viszonylag gyorsan haladt. Az erdőhöz érve ismét kakatolt... erre a jobbomon ismét megjelent a két tyúk. Előbb az egyik, majd a másik is röpülve közelítette meg lovagját, majd eltűntek az erdőben.
Sebaj... a hozott gyalogsági ásóval mélyítettem egy kicsit a gödrön, majd beleállítottam a lessátort és vártam a jó szerencsét. Mögöttem ragyogóan sütött a nap, előttem komor sűrű fellegek gyülekeztek... igazán különleges fények voltak. Sokáig nem történt semmi...pontosabban nem sokat láttam. Különleges perspektívát biztosít a földközelből történő fotózás, de a távoli események az aljnövényzet miatt tudtomon kívül történnek.
Elkezdtem internetezgetni, elmerültem az aktuálpolitikai cikkek olvasgatásába, majd egyszer csak felnézve az álcaháló sűrűjén át egy suta állt előttem alig húsz méterre. Közel volt... nagyon közel... hatalmasnak tűnt. Természetesen az adrenalin ezúttal is kapkodást idézett elő. Rögtön képet akartam... kissé gyorsan fordítottam rá az objektívet, így mire a keresőbe néztem már nem találtam. Pár másodperc múltán nem láttam sehol... olyan volt ez a pár másodperc, mint egy látomás. Élmények nagy, elpuskázott lehetőségnek sem utolsó.
Később fotóalanyként fácánok jelentek meg. Jobbról két tyúk szedegetett, de hallottam mögülem a kakas kakatolását is. A tyúkok izgatottan figyeltek rá, majd eltűntek. Bő fél óra múlva azonban felbukkant a kakas. Jobbra tőlem a sátorral egy vonalban kakatolt egyet... majd kiestem a sátorból, hogy lefotózhassam. Ezután a délceg hódító szép ívben de konstans távolságot tartva a sátortól elindult balra az erdő felé. Egyszer-egyszer megállt, de viszonylag gyorsan haladt. Az erdőhöz érve ismét kakatolt... erre a jobbomon ismét megjelent a két tyúk. Előbb az egyik, majd a másik is röpülve közelítette meg lovagját, majd eltűntek az erdőben.
3 megjegyzés:
valóban nagyon szép ez a perspektíva, jól sikerültek ezek a kakasos fotók
Köszönöm Aeduard!
netezni lesgödörben?
eléggé scifinek hangzik.... ;))
Ahol eredetileg laktam (Zsombó utolsó utca aztán szántóföld) anyám szólt,hogy egy 5 tagú őzcsalád rendszeresen megjelenik a háztól kb. 50m-re és úgy lehetne fotózni ahogy akarom... :)
Megjegyzés küldése