Korai kelés után, csillagos ég de nem túl hideg várt a lesben. Az etetőre még előző nap szórtam egy kis makkot és diót, valamit feltöltöttem a kukorica és napraforgó készletet is. Érdekes volt, hogy az egyik sarokban meglepően sok mag fogyott. Igaz, hogy az énekesek arról az oldalról érkeznek a bokrok közül, de az otthagyott nagy mennyiségű napraforgó héj más valamire engedett következtetni.
Ugyanis a legtöbb énekes elviszi a magot a sűrű bozótos biztonságos rejtekébe és ott fogyasztja el azt. Persze vannak kivételek, mint a meggyvágó, mely betelepszik az etető közepébe és csak tömi a begyét. Azonban meggyvágót idén még nem láttam, illetve a pusztítás mértéke is nagyságrendileg nagyobb volt. A megoldásra azonban később fény derült.
Minden a szokásos módon zajlott. A szajkók nagy hanggal, de rendkívül óvatos közelítettek a számukra kialakított területre, míg a cinkék egyre többen és egyre bátrabban hordták a szotyit. A napkelte meleg fényei ezúttal szépen megvilágították hátteret, így színes környezetbe helyezve az alanyokat. Azzal, hogy elkülönítettem a nagyobb testű szajkókat az énekesektől a sikeres képek száma növekedett ugyan, ugyanakkor folyamatosan váltanom kell a 'lőirányt' a két oldal közt, amit a szajkók azért nem igazán fogadnak el.
Az egyik ilyen oda-vissza pásztázás közben avarzörgésre lettem figyelmes... Majd apró lábak dobogására a les tetején... És egyszer csak felbukkant a rég várt vendég egy vörös mókus személyében. Tudtam, hogy élnek az erdőben, de csak idén nyáron láttam először saját szememmel, amikor a les alapját ástam ki.
Nem volt félénk, nem riadt meg a fényképezőgép hangjától, csak beült az etető szélére és tömte a pofáját. Fél órán át majszolta a magot, mindössze kétszer riadt meg a szajkók érkezésekor. Szerencsémre! Ugyanis őmókussága, folyamatosan a hátát fordította az objektív felé. De folyamatosan... Azonban ez a két kis megriadás lehetőséget adott pár portré készítésére.
Nyolc után a levegő melegedésével a mókus is és a többi madár is eltűnt. Na nem véglegesen, de egyre ritkábban reppentek elém. Egy fakopáncs és egy csuszka mellett az előző bejegyzésben is említett feketerigó is lencsevégre került de a kemény fények és árnyékok már nem adtak igazán tetszetős képeket.
Klassz reggel volt... megérte a korán kelés.
2 megjegyzés:
Újra jön a tél, újra jönnek az ilyen bejegyzések, amelyek nagyon meghozzák a kedvem korai fagyoskodáshoz és madárleséshez. Nem lenne lehetőség egy szakmai látogatásra? Megnézném az etető elhelyezését, meg kérdeznék a lessátrakról, tápanyag beszerzésről, és egyebekről.
Szívesen várlak... de tényleg. Várjuk ki a fagyokat, a havat és gyere... örömmel! Üdv!
Megjegyzés küldése