2012.05.20. - A város két végén

Ez a hétvége igen sűrűre sikeredett. Kétszer három órányi alvás, két helyszínen tíz órányi lessátrazás, tucatnyi lencsevégre kapott faj. Az előző bejegyzés témájául szolgáló hajnali tóparti lessátrazást követően pihenni szerettem volna, de másképpen alakult. Miközben a teraszon ülve próbáltam a lúgos víz nyomait eltüntetni a statív lábairól, a szomszéd házsor eresze alatt fészkelő rozsdafarkúak hangos tekkelésére lettem figyelmes. Nem új felfedezésről van szó, hisz nap, mint nap nyomon követem az életüket. 


Viszont a gondolat, hogy képet készítsek róluk valahogy eszembe sem jutott. Karnyújtásnyira etetnek a rozsdafarkú szülők, minden hajnalban énekükkel ébresztik az itt lakókat, a felszerelést pedig csak öt métert kellene kicipelni és mindenféle trükk nélkül fotózhatók lennének. Miért nem tettem meg ezidáig? 


Nem tudom... De bizonyos, hogy időnként az egyértelmű és könnyen kivitelezhető projektek mellett hajlamos vagyok elmenni. Emlékszem, hogy két éve hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mikor szintén a bejárati ajtóból fotóztam a ház körül vadászgató  tövisszúró gébicseket


Notehát... fogtam a fotóaparátot és egy híváshoz használt hangszórót, melyet egy bokor alá rejtettem. Valahogy le akartam imádkozni a vörösfarkúakat a nem túl esztétikus villanyvezetékről. Nem sikerült. A hangra ugyan érdeklődve és nem idegesen reagáltak, viszont a jázminbokor helyett a minduntalan a pár méterrel arrébb álló garázsok palatetejét választották leszállóhelynek. Sebaj...


Késő délután a város másik végénél található Papfenyvesbe mentem, ahol az itatónál folytatódott a hétvégi sűrű madarászprogram. Feltöltve az itatót, mindenféle elvárás nélkül ültem be a lesbe. És amikor nincs elvárás, akkor mindig valami jó dolog történik. 


Rögvest egy korábban alig látott faj jelentkezett szomjoltásra  egy barátposzáta személyében. Igazság szerint nem különleges, ritka faj, de ezidáig csak egyszer fotóztam, így öröm volt ismételt felbukkanása. 



Nem sokáig maradt, amilyen meglepetésszerűen jött, úgy is távozott, de gyönyörű éneke még hallatszódott egy ideig a környező sűrűből. Egy énekes rigó követte, majd széncinke fürdőzött, akit egy meggyvágó zavart el a víztől. A meggyvágót erdei pinty, majd egy szintén testét hűtő kékcinke váltotta le. Tartalmas hétvége volt...

Nincsenek megjegyzések: